Klaniczay Gábor

Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája?

II. Elméleti támpontok

4. ábra

A boszorkányhit egyik legizgalmasabb leírása az 1930-as években az észak-afrikai azandék körében kutató neves brit antropológus, Edward Evans-Pritchard (4. ábra) nevéhez fűződik. A boszorkányság két alapvető típusát különböztette meg, amit az ártó varázslat (sorcery) és a boszorkányság (witchcraft) terminusokkal jellemzett. Az egyik tanulható - a mágikus ártó eszközök, ráolvasások, rítusok tudománya -, a másik valamiféle öröklött, "veleszületett" természetfeletti képesség és egy gonosz, kártékony alkat kombinációja - művelői a hiedelem szerint éjjel röpködő, állatformát öltő, vérszívó lényként pusztítanak.

5. ábra

De kik azok az "ellenségek", akik felé a boszorkányvádak irányulnak a balszerencséktől sújtott közösségben? A boszorkányüldözés történeti és a jelenben is továbbélő megnyilvánulásainak vizsgálata érzékeny detektorként rajzolja ki a más konfliktuskezelő módszerekkel nehezen megoldható családi, rokonsági, lakóhelyi, szomszédsági, közösségi ellenségeskedések, emberi problémák egy sajátos csoportját. A történész és az antropológus e ponton haszonnal forgathatja a szociálpszichológia klasszikusait, például Gordon W. Allport (6. ábra) elemzését az előítélet természetéről, a frusztráció, a rögeszmés félelem, az indulatokat lecsapoló agresszió, a bűnbakképzés "pszichodinamikájáról". A bűnbak kifejezése az antik zsidóság egy szertartására utal, melynek leírása a Leviták Könyvének 16. fejezetében olvasható. Az engesztelés napján áldozatra kiválasztott két kecskebak közül sorshúzással eldöntik, hogy melyiket áldozzák az Úrnak, majd a főpap mindkét kezét a másik bak fejére téve "ráolvasta Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét és minden bűnét". (Ezt láthatjuk William Holman Hunt, 19. századi angol preraffaelita festő szép képén - 7. ábra.) Utána egy emberrel a pusztába vezettették a bakot, "s a bak elvitte minden bűnüket egy kietlen helyre". Ezzel a nép megtisztult.

6. ábra

7. ábra

8. ábra

A bűnbakképzés mechanizmusát, amit a pszichológia kivetítésnek (projekciónak) nevez, a legkorábbi időktől kezdve megtalálhatjuk az emberi társadalmakban - ennek egyik megnyilvánulása a boszorkányüldözés is. Fontos észben tartani e szociálpszichológiai folyamatokat, s minthogy a boszorkány esetében olyan bűnbakról van szó, akinek feltételezett kártevését természetfeletti képességekkel magyarázzák, érdemes támaszkodni a valláselmélet megfigyeléseire, például az Amerikában élő francia filozófus, René Girard (8. ábra) a bűnbak, a szentség, az erőszak és az áldozat összefüggéseiről szóló könyveire. Girard az emberiség bűneit magára vállaló, értük szenvedő, "Isten bárányaként" keresztre feszített Krisztus történetét a bűnbakmechanizmus archetipikus megnyilvánulásaként értelmezi, majd ezzel veti össze a bűnbakok más történelmi típusait, mindenekelőtt az évezredeken át megismételten e szerepbe kerülő zsidók üldözésének vallási és pszichológiai mozgatórugóit. A késő középkori zsidóüldözésekben kialakult negatív sztereotípiák, mint látni fogjuk, jelentős szerepet játszottak az ördöggel szövetkező boszorkány bűnbak-képének kialakulásában.