Kolláth Zoltán

A csillagbelső hangjai - a modern szférák zenéje

XI. A csillagok zenéje

A zenekar előállt, már csak az előadandó zenemű hiányzik. A csillaghangszerek egy része - az egyszerűbb módon oszcillálóak - akár hagyományos zeneművek hangszerelésére is használhatók. A tremolóval rezgők különösen kellemes hangúak lehetnek. Persze az egyes csillagok hangját szubjektív módon kell felgyorsítani. Az, hogy milyen hangfekvésben használjuk őket, teljesen esetleges.

A 20. század zenéjétől az inharmonikus hangspektrumok már nem idegenek. A hatvanas években már számos fantasztikus film zenéjében is előfordultak olyan hangeffektusok, amelyek közelebb állnak a csillagok zümmögéséhez, mint a klasszikus akusztikus hangszerek hangjához. A modern szférák zenéje tehát elképzelhető. Mindenesetre a csillaghangokkal komponálni, kozmikus zenekarra hangszerelni igazi kihívás egy képzett zeneszerző számára is.

Számtalan kérdés felvetődik: Alkalmasak-e az inharmonikus spektrumú hangok valamilyenfajta tonalitás teremtésére? Kezelhetők-e együttese akkordokként? Hogyan harmonizálnak a látszólag zajszerű, de nagyon karakterisztikus hangok egymással vagy más diszkrét spektrumú hangokkal? Milyen formában, milyen mértékig manipulálható egy-egy spektrum frekvencia-összetétele? Milyen lehetőségei kínálkoznak annak, hogy a spektrumokon belüli frekvenciarelációk ritmikai folyamatoknak vagy más időbeli összefüggéseknek is modelljei legyenek? Mennyire alkalmasak a rendelkezésre álló csillaghangszerek kozmikus élmények ébresztésére?