Kolláth Zoltán

A csillagbelső hangjai - a modern szférák zenéje

X. A változócsillagok haszna

A csillagok hangjai alapján tervezhetünk képzelt hangszereket, de ez az intellektuális kirándulás önmagában még nem igazolná a kutatásukra fordított erőforrásokat. A nap- és asztroszeizmológia egyértelműen mutatja a változócsillagok fő hasznát. A Nap mélyére nem láthatunk le, hiszen a fény gyakorlatilag csak a fotoszférából érkezik. Igaz, hogy a neutrinók a Nap magjának hírnökei, de azok érzékelése nagyon nehézkes, a képalkotás pedig gyakorlatilag lehetetlen.

Manapság a családi fotóalbumok már a születendő gyermek magzati képével kezdődnek - az ultrahang jóvoltából. A Nap öt perces infrahangjai ugyanezt a szerepet játsszák: segítségükkel tárul fel az elrejtett belső világ.

A távoli csillagok esetén nem ilyen egyszerű a szerkezet feltárása. Eleve csak egy fénypontot látunk a napkorong helyett. Ebben az esetben nincs más lehetőség, mint fizikai tudásunk alapján a lehető legtökéletesebb modellt megalkotni. A modellek lehetséges hangjait összehasonlítva a megfigyelt fényességváltozásokkal ellenőrizhetjük mennyire is volt jó a kiindulási modellünk. Korrigálva a modelleket és elérve az elmélet és a megfigyelések közötti kívánatos egyezést, jobban megismerhetjük a csillagok belsejét. A csillagbelső egy olyan különleges laboratórium, ahol az anyag olyan állapotai tanulmányozhatók, melyek földi laboratóriumokban nem hozhatók létre. A magban lévő fúziós energiatermelés megzabolázásával pedig földi energiaéhségünket is környezetbarátabb módon csillapíthatnánk.