A hidrosztatika megoldása nem jelent különösebb problémát, az energia terjedése viszont nagyon összetett folyamat. Ha csak a sugárzási energiaközlést vesszük figyelembe, akkor némileg egyszerűsödik a helyzet, de még így sem lesz könnyű dolgunk. A csillaganyag fényáteresztő képessége (opacitása) ugyanis a hőmérséklet és a nyomás függvényében erőteljesen változik. Atomfizikai számítások tömkelege szükséges az opacitás meghatározásához, atomi átmenetek millióit kell figyelembe venni. Szerencsére van egy-két opacitás-nagyüzem (főleg egy amerikai nemzeti laboratórium égisze alatt), ahol ezeket a számolásokat a lehető legpontosabban elvégzik, és a többi kutató táblázatos formában felhasználhatja az eredményeket. Érdekes módon az atomfizikusok is tanultak, többször is a csillagászati alkalmazásokból: a csillagmodellek és a megfigyelések összevetése mutatott rá, hogy valami nincs rendben az opacitásokkal. Mivel a forró anyag fényáteresztő képessége más területeken is fontos, sok energiát fordítottak a számolások pontosítására, és beigazolódott, hogy a csillagok nem tévedtek. Mindazonáltal még ma is sok megválaszolandó kérdés van, hiszen a csillagok sokkal bonyolultabbak, mintsem egy gázból álló gömb.
Animáció: Kettőscsillag: pulzáló csillag és gravitációsan torzult párja