Kolláth Zoltán

A csillagbelső hangjai - a modern szférák zenéje

III. Hangok a csillagokban

Láttuk, hogy a csillagok, habár extrém hőmérsékleti viszonyokkal, de gázgömbök. Földi tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a gázokban, mint ahogy a levegőben is, hanghullámok terjedhetnek. Miért lenne ez másként a csillagokban? Az orgonasípok kapcsán azt is tudjuk, hogy a hanghullámok a levegőt tartalmazó cső méreteinek megfelelő magasságúak lehetnek. A hosszabb sípok adják ki a mélyebb hangokat. Akinek abszolút hallása van, a sípot nem látva is megmondhatja nagyon pontosan a síp hosszát. Csak a megfelelő hangjegyet kell másodpercenkénti rezgésszámban megadni és a hangsebességet figyelembe venni. Léteznek-e a csillagokban is ilyen árulkodó hangok, amelyek megmondják a csillag méretét? A válasz igen, de nem jutunk olyan egyszerűen a megoldáshoz, mint az orgonát hallva. Először is a csillagközi anyag olyan ritka, hogy abban gyakorlatilag nem terjedhetnek hangok, semmilyen földi fül nem hallhatja őket. De még ha fel is fognánk a csillagok távoli zenéjét, akkor is csak bonyolultabb úton következtethetnénk a forrás minőségére.

Szerencsére mégis érkezik információ a csillagbelső hangjairól, de a fény segítségével. A hanghullámok ugyanis modulálják a csillag fényét. A csillag hangjai a csillag rezgéseként jelennek meg. A csillag külseje kitágul és összehúzódik, ezzel együtt a felszíni hőmérséklet is periodikusan csökken, illetve emelkedik. A fotoszféra átmérőjének és hőmérsékletének változása viszont természetes módon a kibocsátott energia mennyiségének változásával jár együtt.

Animáció: Egy RR Lyrae csillag pulzációja