Kolláth Zoltán

A csillagbelső hangjai - a modern szférák zenéje

Az elektromágneses sugárzás csillagon belüli végigkövetése sok érdekességet felfed. Ahhoz, hogy a sugárzás eljusson az energia-felszabadulás helyétől a csillag felszínéig, több százezer évre van szüksége! Igaz, hogy vákuumban a fény nagyon gyorsan terjed, de a csillagon belül a foton egy rövidke út megtétele után találkozik a csillaganyag egyik összetevőjével, és elnyelődik. Rövid idő múlva egy újabb foton indul útjára, de tetszőlegesen más irányba, mint ahogy elődje tette. Ha mindezt részleteiben is végigkövetjük, azt kapjuk, hogy a magból elinduló foton és annak utódai bejárják a csillag teljes térfogatát, míg végül a fotoszféráig eljutva elhagyhatják szülő égitestüket. Ha a Nap belsejében valami miatt megállna az energiatermelés (ami persze nem lehetséges), a korábban elindult fotonok még százezer éveket bolyonganának, jó darabig biztosítanák a Nap fényességét.

A csillagok azon rétegeiben, ahol az elektromágneses sugárzás - a fotonok terjedés - nagyon lassan továbbítja a mélyről jövő energiát, az energiaközlés másik módja, a konvekció is elindulhat. Hasonló folyamatot figyelhetünk meg a melegedő levesben: a lábas alján lévő plusz hőt a leves egyes részeinek fel-le mozgásával juttatja el a felszínre. A konvekció jelentősen bonyolítja a csillagok modellezését.

6. ábra