Kolláth Zoltán

A csillagbelső hangjai - a modern szférák zenéje

Két kérdés vetődik fel: milyen magasan vagy mélyen szólnak a csillagok, illetve, hogy létezik-e olyan természetes folyamat, ami megszólaltatja ezeket az óriási hangszereket. Mindkét kérdésre egyszerűen adódik a tapasztalati válasz, hiszen megfigyelhetünk ilyen csillagokat, amelyek ciklikusan kifényesednek és elhalványodnak. Persze példák is mutatják, hogy nem a hanghullámokhoz kapcsolódó rezgések adhatják az egyedüli magyarázatot ezekre a fényváltozásokra. A csillagfoltok az égitest forgásával kombinálva szintén fényváltozást okoznak. Ez utóbbi volt az első logikus magyarázat a csillagok fényváltozására és bizonyos esetekben helytállónak is bizonyult.

Az orgonasípok esetén a hangmagasságot az határozza meg, hogy mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a hang a síp egyik végéből a másikig eljusson. A síp hossza határozza meg a hullámhosszt és ezzel együtt a rezgések periódusát. Ezért szólnak mélyebb hangon a hosszabb sípok. A csillagoknál is ez az elv érvényesül. Ha meghatározzuk azt az időtartamot, amíg a hang a csillagfelszíntől a magig utazik, megkapjuk a csillagrezgések periódusát. Ezek után logikus, hogy a csillagok hangja nagyon mély kell, hogy legyen, hiszen méretük összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az akusztikus hangszerek mérete.

7. ábra