Kornai János

Közép-Kelet-Európa nagy átalakulása - Sikerek és csalódások

III. 3. Még egyszer az értékítéletekről

Mint már korábban hangsúlyoztam, a közvélemény megoszlik, az egyének különböző kérdésekre eltérő válaszokat adnak, a kisebb fenntartásokkal összekapcsolódó elégedettségtől a morgáson-zúgolódáson át a dühödt elégedetlenségig. Szeretnék néhány megjegyzést fűzni azok hangulatához, akiknek ítélete inkább a negatív felé hajlik.

A negatív ítéletekben sajnálatos módon összekeveredik a félig helytálló, félig téves ténymegállapítás, a félig megalapozott, félig elhibázott okozati elemzés, és az ítélkezés alapjául szolgáló, a mindennapi élet értékeit előtérbe toló értékrend. Akik itt ítélkeznek, nem gondolkodnak évszázados történelmi perspektívában. Nem törődnek azzal, hogy milyen eredményeket hoz majd a távolabbi jövőben a kapitalista gazdaság és a demokratikus államrend. Ma érzik a bajokat, szenvednek tőle, vagy bántja őket, hogy mások szenvednek - és ezért inkább kudarcként, nem pedig sikerként élik meg a rendszerváltást.

Senkinek sincs joga vállrándítással napirendre térni a kiábrándult emberek negatív ítéletei felett. Nincs joga rövidlátással, a nagy történelmi összefüggések iránti vaksággal vádolni őket. Minden embernek egyetlen élete van. Aki most, mondjuk, ötven vagy hatvan éves és szegény, esetleg munkanélküli is, azt nem kompenzálja az ígéret, hogy majd a későbbi nemzedékek jobban fognak élni. Ő már azt nem igen fogja élvezni. De még a fiatalokat sem könnyű türelemre inteni, hiszen semelyik elvesztett mai pillanat nem igazán pótolható egy későbbi, jobb pillanattal.

Vissza kell-e tehát vonnom az előadás első felében tett kijelentést, miszerint alapjában véve egyedülálló sikernek minősíthető Közép-Kelet-Európa nagy átalakulása? Nem akarom visszavonni. Nem hiszem, hogy lehet - sőt hogy szabad - ilyesféle összefoglaló értékítéletekben egyenleget kalkulálni: ennyi és ennyi a siker, annyi és amannyi a kudarc, s ha az egyenleg pozitív, akkor sikernek, ha negatív, akkor kudarcnak kell tekinteni. Nem tudom elfogadni ezt a szimpla "mérlegkészítő" megközelítést. Inkább két külön számlát vezetnék (ha már elkezdtem a könyvelés nyelvét használni.) Az egyik számlán világtörténelmi perspektívából, a másikon a ma élő nemzedék tapasztalatának szemszögéből értékelem az eseményeket.

Értelmesnek és védhetőnek tartom azt a kijelentést, hogy ami ebben a régióban végbement, az egyszerre világtörténelmi jelentőségű siker (mert vér nélkül és hihetetlen sebességgel létrejött egy az előzőt meghaladó rendszer), és ugyanakkor több fontos vonatkozásban nagy gondokkal és súlyos bajokkal kísért folyamat (mert fájdalmat, keserűséget és kiábrándulást okozott sok embernek). Ezzel a kettős minősítéssel foglalnám össze Közép-Kelet-Európa nagy átalakulásának értékelését.