Rejtély, honnan jön a légkört pusztító vegyület

Rekordméretű ózonlyuk az Antarktisz fölött 2006-ban. A lila és kék színek jelzik, hol volt a legalacsonyabb az ózon koncentrációja

Dacára a közel három évtizedes erőfeszítéseknek, még mindig nagy mennyiségben van jelen a legpusztítóbb vegyület az ózonrétegben.

Nem lehetne élet a Földön a 25-30 kilométeres magasságban lévő ózonréteg nélkül. A háromatomos oxigénmolekulákból álló légköri pajzs védi az életet a rákkeltő ultraibolya-sugaraktól. A földtörténeti múltban is csak e létfontosságú réteg kialakulása után vált lehetővé az élet „partraszállása”, körülbelül 350 millió évvel ezelőtt.

A hűtőgépekből, légkondicionálókból, dezodorok hajtógázaiból származó halogénezett szénhidrogének (CFC-vegyületek) nagy pusztítást végeztek az ózonrétegben a 20. században, sokszor 50%-osnál is nagyobb elvékonyodást, közismert nevükön ózonlyukakat hozva létre.

Rekordméretű ózonlyuk az Antarktisz fölött 2006-ban. A lila és kék színek jelzik, hol volt a legalacsonyabb az ózon koncentrációja Forrás: NASA

Ennek megállítására született meg a CFC-k használatát tiltó Montreali Egyezmény, amelyet 24 ország írt alá 1987-ben, és azóta 173 további nemzet csatlakozott hozzá. Ez lett az első nemzetközi összefogás egy globális problémára, és az elmúlt évek adatai alapján sikeresnek bizonyult: az ózonréteg regenerációja örvendetes ütemben halad.

Ezért is keltett nagy meglepetést a NASA egyik legújabb tanulmánya, mely szerint az egyik legveszélyesebb vegyület, a szén-tetraklorid (CCl₄) még mindig igen nagy mennyiségben van jelen az ózonrétegben.

A hivatalos adatok szerint a világ szén-tetraklorid-kibocsátása nullára csökkent 2007 és 2012 között. A műholdak, légköri ballonok és kutatórepülőgépek műszerei azonban mást mondanak: a kibocsátás még mindig évi 39 ezer tonna, ami a Montreali Jegyzőkönyv előtti korszakénak körülbelül egyharmada.

Ez arra utal, hogy a szén-tetraklorid továbbra a légkörbe kerül olyan ipari forrásokból, amelyeket eddig nem sikerült azonosítani.