Pénz nélkül gazdagabb, mint valaha

Vágólapra másolva!

Mark Boyle brit közgazdász 2008-ben egy nem mindennapi kísérletére szánta el magát: felmondott a munkahelyén, megszűntette bankszámláit és a túlzottan anyagias világ helyett a természet felé fordult, hogy kipróbálja, a mai korban lehet-e boldogulni autó, tévé és WC papír nélkül. Négyévnyi pénz nélküli élet után ma előadásokat tart és sikerkönyveket ír tapasztalatairól és a cserekereskedelemről. Mark mesélt nekünk a pénz nélküli világban tett tapasztalatairól.

Hagara-Nagy Nóra

Vágólapra másolva!

közgazdaságtan természet pénz pénznélküliség Mark Boyle

Közgazdász vagy végzettséged szerint. Miért döntöttél úgy 2008-ban, hogy kivonulsz a természetbe és pénz nélkül próbálod meg az életet?

Közgazdaságtan tanultam és ezzel is foglalkoztam az egyetem után. Tény, hogy a legtöbb ember ironikusnak vagy éppen ellentmondásosnak tartja, hogy ilyen előélettel pont a pénz nélküli élet mellett döntöttem. De éppen a közgazdasági tanulmányaim segítettek a döntés megszületésében, hiszen a modern gazdaság működését megismerve jöttem rá, valójában

mennyire fenntarthatatlan és romboló a pénzügyi gazdaság

mind az emberekre, mind a bolygónkra nézve.

Emellett nagy hatással volt rám a Gandhi című film is, amikor láttam, már biztos voltam benne, hogy kipróbálom, milyen csak magamra és a természetre számítva élni. Egy évre terveztem, az elvonulást a „Ne vásárolj semmit napra" időzítve, de végül annyira megtetszett ez az életmód, hogy négy évig maradtam.

Sokat tanultam ez idő alatt, és ma is sokat tanulok,

de ahelyett hogy a közgazdaságot elméleti síkon tanulmányoznám, a természeti világ működését figyelem. Az emberek elfelejtik, hogy a közgazdaságtannak semmi köze a pénzhez, inkább a szükségletekre nyújt megoldásokat.

Egy ajándékba kapott lakókocsiban éltél végig, de mégis hogy hogy tovább maradtál az egyéves kísérlet után?

Ez volt életem legboldogabb és legegészségesebb éve, ezért is döntöttem úgy, hogy nem állok meg egy év után, és még tovább folytatom. 2012-ben határoztam el, hogy visszatérek a monetáris világba, és tapasztalataimmal segítek másoknak, hogyan lehetne kevesebb pénzzel, vagy teljesen anélkül boldogulni ebben a világban.

Hogyan tudtál élhető körülményeket teremteni? Hiszen nem volt pénzed gyógyszerre, fogkefére, semmire.

Az új életemben az volt a legnehezebb, hogy teljesen másként kellett élni, mint korábban bármikor. Először is meg kellett találni a harmóniát a környezetemmel. Ha önként vállaljuk, hogy pénz nélkül akarunk élni, akkor idővel rájövünk, hogy ez egy jó megoldás, és sok minden nagyon leegyszerűsödik.

Emlékezzünk, hogy nem is olyan régen a történelemben nem is létezett olyan, hogy pénz,

és még a Föld egy részén ma is így van. A mindennapjaimhoz szükséges dolgokat idővel magam elkészítettem, például építettem egy kinti sütőt, ahol elkészítettem az ételeimet, készítettem egy komposzt WC-t és megtanultam a természetből kihozni a legtöbbet: például a fogkrémet is magamnak készítettem gyógynövényekből, WC papír helyett régi újságokat használtam. És heti pár napot egy biofarmon besegítettem, ahol a munkámért cserébe élelmet kaptam.

Az lehetett olvasni rólad, hogy annak ellenére, hogy pénztelenül éltél, mégsem kellett lemondanod mindenről, még a kultúráról és a szórakozásról sem. Bekerékpároztál olykor Bristolba egy-egy ingyenes mozifilm vetítésre vagy egy kulturális rendezvényre. De mégis, mi hiányzott a legjobban?

Nehéz volt megszokni, hogy a barátaimmal nem ülhetek be csak úgy egy pubba egy sörre, mint régen. Hétvégente jobb híján vagy moziba mentünk vagy étterembe, de az sem volt ritka, hogy órákig csak bámultam a tévét.

A kinti négy év alatt többször is bekerékpároztam a városba, de egy idő után már a barátaim, ismerőseim jöttek ki hozzám, és közös programokat találtunk ki a természetben. Például közösen szedett almából cidert készítettünk, amit máskor tábortűz mellett ittunk meg, tánc és mulatozás közben.

A lakókocsi, amiben éltél, napelemmel volt felszerelve, és telefonod, laptopod is volt, amivel a külvilággal kommunikáltál. Sokan a szemedre vetették, hogy ezekkel az eszközökkel hiteltelenné válik a kísérletet?

A lakókocsimon valóban volt egy kisebb napelem felszerelve, amit még a „kivonulás" előtt vásároltam, ez adta az áramot a laptopnak, amin időközben megírtam első könyvemet, a Pénznélküli embert (The Moneyless Man) – amiben a pénz nélküli világban tett tapasztalataimról számoltam be.
Megértem, hogy olyan, mintha lenne abban ellentmondás, hogy használtam olyan kommunikációs eszközöket, amelyeket általában akkor használunk, ha van pénzünk, és ezek a mai kor státuszszimbólumai is, de én ezt túl leegyszerűsített nézőpontnak gondolom.

Mi egy igen összetett világban élünk, és úgy éreztem, belefér egy kis kompromisszum, hogy a napelemmel nyert áram segítségével megosszam másokkal a tapasztalataimat abban a reményben, hogy segítek másoknak, akik hasonló pénznélküli életmódváltáson gondolkodnak. Szóval, lehet, hogy ez valahol egy rossz döntés volt, de azt gondolom, abban a pillanatban ez tűnt számomra a legjobb döntésnek.

Menyire voltál boldog nagyrészt elvonulva a civilizációtól?

Pénz nélkül éltem, és a legboldogabb idő volt az életemből. Sosem voltam magányos, sokan kijöttek hozzám a természetbe, olykor inkább azt kívántam, bárcsak egyedül lehetnék végre.

Mit tanultál abban a három évben, amikor pénz nélkül éltél?

Ezekben az években nagyon sokat tanultam a világról, önmagamról, a pénzről és rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit bármikor elképzeltem magamról.

Az elején nagyon félelmetes és kemény volt, hogyan tud egy emberi lény boldogulni csak magára számítva,

de idővel megtaláltam a harmóniát magammal és a környezetemmel. Az első nagy felismerésem az volt, hogy mennyire függök a körülettem lévő természeti világtól. Hogy a levegő, amit beszívok, immár nem szennyezett, hanem tiszta, hogy azok a növények, amiket elfogyasztok, olyan termőföldből származnak, amelyek nem találkoztak vegyszerekkel, hogy a forrásvíz, amit iszom, a testem vízháztartását erősítik.

Fizikálisan is megtapasztaltam, hogyan hat a környezet ilyen formán a testemre, a csontjaimra vagy a szerveimre.

Sosem éreztem magam ennyire életerősnek, egészségesnek.

Ezért úgy gondolom, hogy meg kell védenünk a természetet a pusztulástól, hiszen ezáltal saját életünket, egészségünket és a gyerekeink jövőjét is megvédjük.

A második nagy tanulság az volt, hogy rájöttem, nem a bankszámlámon lévő pénztől kell várnom a biztonságot, hanem saját pénz nélküli gazdaságot működtetek, ahol az énem a fizetőeszköz: a segítőkészséget, az önzetlenséget, a szolidaritást jutalmazzák. Ha segítek egy szomszédnak leszedni az almáit a fájáról, én is profitálok belőle, pár kiló almával gazdagabb leszek, ráadásul legközelebb én is számítatok rá.

Pont az ellenkezője történik, mint a mostani, pénzzel fűtött világban,

ahol a kizsákmányolás, az önzés, a kegyetlenség az uralkodó: ha van jó sok pénzünk, a saját érdekeink szerint kihasználjuk a környezetünket.

A legnagyobb tanulság számomra, hogy miközben én el voltam foglalva a saját kis dolgaimmal, addig állatfajok kerültek kihalás szélére, erdőket irtottak ki és az óceánba egyre több hulladék került, tovább nőtt a társadalmi igazságtalanság,

ahol éppen azok jutnak nagyobb hatalomhoz, akiktől a legkevésbé várhatjuk, hogy a jó ügyeket fogják támogatni.

A mai világban, a spin doktorok, a politikai-gazdasági analfabetizmus, a szegénység korában a demokrácia intézménye önmagában nem tudja egyedül megoldani a problémákat, hanem civil kezdeményezésekre, aktivizmusra van szükség.

Újra kell gondolni a civil mozgalmakat, mert úgy látom, a régi politikai, társadalmi és gazdasági mozgalmak már nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, nem érnek el sok mindent, ha az emberek kimennek az utcára tüntetni. A mi pénz nélküli mozgalmunk szelíd, mégis emberek életét változtatja meg gyökeresen.

Már három könyved jelent meg, számos nyelvre lefordították őket, Freeconony néven közösséget építesz, előadásokra hívnak, a The Guardiannek rendszeresen írsz. Példakép lettél?

Az első könyvem (The Moneyless Man), a pénz nélküli életemről szól a második (The Moneyless Manifesto) filozófia és gyakorlati útmutató egy pénz nélküli vagy kevés pénzzel működő élethez, a harmadik (Drinking Molotov Cocktails with Gandhi) egy kicsit inkább politikai hangvételű. Nem gondolom, hogy példakép vagyok, legalábbis remélem, hogy nem.

Én csak valami egészen egyszerűt csináltam. Igaz, sok ember érdeklődését felkeltettem ezzel, de csak azért, mert sokan hasonlóan éreznek és gondolkodnak.

A célom, hogy az emberek átgondolják a jelenlegi életüket és változassanak:

változtassanak vásárlási szokásaikon a saját egészségük és a jövő generációinak védelmében. Csökkenteni, újrahasználni, újrahasznosítani, ezek a mi jelszavaink.