Nem kell otthon a kínai alternatív rock

Franciaországban turnézik a hét közepétől három kínai együttes, amelyek a 80-as évek "kelet-európai alternatív zenekarainak nyomában járnak. A margón lévő kínai előadók helyzete azonban a lázadás és az áthallásokkal teli dalok ellenére legalább egy szempontból lényegesen különbözik a 20 évvel ezelőtti európai együttesekétől, hazájukban alig érdeklik a fiatalokat.

Forrás: [origo]

A Setou (Shetou), az IZ és a Vang Lej (Wang Lei) a kínai médiumokban szerepeltetett, és a politikai vezetés által eltűrt tánczene valamint varieté peremre szorított alternatívájának számít az ázsiai országban.

A Setou és az IZ a nyugat-kínai, muzulmán többségű Hszincsiang-Ujgur (Xinhiang-Uygur) autonóm területről származik. Az első tagjai kínaiak és rock-zenét játszanak, míg a második kazah fiatalokból áll és a folk-műfajt művelik. Véleményük szerint azonban mindkét zenekar szövegei a kínai társadalom XXI. század eleji rossz hangulatát tükrözik, amelyet elsősorban a mozdulatlan kínai politika és a gazdasági téren jellemző erős liberalizmus befolyásol.

Forrás: EPA

"Arról írok, amit látok és amit hallok, annyira, hogy kis túlzással nem is én vagyok a szövegek szerzője" - mondja Vu Tun (Wu Tun), a Setou szövegírója. "A mai kínai rock sokkal szélesebb palettán mozog, mint korábban, és egyre inkább a társadalmi problémákat boncolgatja" - tette hozzá Csu Hsziao-long (Zhu Xiaolong), a zenekar gitárosa.

Nem is annyira a zene, inkább a szövegek nyugtalanítják a kínai hatóságokat, amelyeknek ma is az ország társadalmi és politikai stabilitása a jelszavuk. A szigorú pekingi elvek miatt az IZ áthallásokkal teli dalai is problémát jelentenek, amelyeket ősi, hagyományos, bár sokszor erőszakos szövegek és szelíd melódiák jellemeznek. "Nagyon sok több száz évvel ezelőtti gondolatnak ma is van aktualitása" - mondja Mamercsiang (Mamerjiang), az IZ vezetője.

Kínában a rock-zenekarok főleg a vidéki bárokban és kis színpadokon játszanak, a fővárosban kevésbé keresik őket. Miután a politikusok ellenszenvvel viseltetnek irántuk, kevés lemezcég ajánl nekik szerződést, a kínai alternatívok nehezen találnak közönségre.

"A rock alig érdekli a fiatalokat, mert nem tudunk szabadon játszani, nincsen promóció" - panaszkodik Csu Hsziao-long, és elmeséli, hogy zenekara 10 ezer jüanért (1200 dollárért) adta el legújabb lemezének jogait és nem is tudják, mennyit adtak el belőle. Pierre-Alexandre Blanc, a franciaországi turné szervezője azonban máris bejelentette, hogy hamarosan megjelenik Európában az IZ és a Vang Lei egy-egy lemeze, valamint egy válogatás kínai együttesektől. A kínai művészeknek mindazonáltal nincsenek illúzióik azzal kapcsolatban, hogy európai fellépéseiknek bármilyen hatása lehet otthoni helyzetükre. "A legnagyobb haszna az lesz, hogy jól érezzük magunkat" - mondta Vu Tun.