Coldplay: csak semmi rizikó

Két ország, öt város, nyolc stúdió, tizennnyolc hónap. Ennyi minden kellett a Coldplay harmadik albumának megszületéséhez. A zenekarvezető Chris Martin azt is vállalta, hogy feszültté váljon az együttes viszonya az EMI kiadóval a csúszás miatt, de perfekcionista zenész lévén csak olyan munkát volt hajlandó kiadni a kezei közül, amit százszázalékosnak vél. Az X&Y ilyen lett, és ez máris megmutatkozott az első heti rekordközeli lemezeladásokban, mi azonban Magyarországon vagyunk, és kicsit távolabbról kell indítanunk. Például azzal a kérdéssel, hogy mi az a Coldplay.

Igen, hozzászokhattunk már, hogy nálunk más világ van, de azért az mégiscsak furcsa, hogy még a Coldplay végletekig letisztult, ártalmatlan zenéje is túl "alternatívnak" számít a magyar médiában. A fiatal brit zenekar hiába adott el megdöbbentő mennyiségű lemezt külföldön, itthon egy celebházasság kellett hozzá, hogy egyáltalán kiderüljön, van ilyen nevű zenekar is (aki esetleg nem tudná: Chris Martin felesége és gyermekének anyja a hollywoodi sztárszínésznő, Gwyneth Paltrow). Azóta itt-ott már lehet hallani Coldplay-számokat nálunk is, de ahhoz képest, hogy külföldön már a U2, az R.E.M. és a Radiohead szintjén emlegetik a zenekart, azért mégis furcsa.

Ezekkel a kijelentésekkel persze lehet vitatkozni, de azzal nem, hogy ez az együttes nagyon fiatalon, nagyon hamar a legnagyobbak közé került, és már az első két lemezéből több mint húszmillió kelt el világszerte. A fent említett zenekarok közül egyiknek sem sikerült ilyen hamar feljutni az első ligába, és ilyen fiatalon megízlelni a világsikert. Hogy ez miként sikerült, az több összetevőn is múlott. Az első egy rajtuk kívülálló ok: amikor 2000-ben megjelent a Coldplay debütáló lemeze, a Parachutes, éppen üresedés volt a piacon. A U2 és az REM már túl régóta volt "a világ legnépszerűbb bandái" klubban, így már esedékes volt egy újabb trónkövetelő feltűnése. Erre első három lemeze alapján tökéletesen alkalmasnak tűnt a Radiohead, ám Thom Yorke és társai a nagy sikerű OK Computer után egy váratlanul éles kanyarral a kísérleti elektronika irányába mozdultak el a Kid A című lemezzel, és a világ továbbra is várt egy fiatal, komoly, igényes, de mégis közérthető zenét csináló gitárzenekarra, és erre a szerepre pont meg is felelt ez a négy csendes fiú.

Ami még sokat segített a Coldplay pályáján, az éppen az a tulajdonságai, melyek miatt talán a legtöbb bírálatot kapta: a zenekar túlzott jólneveltsége, valamint karakter nélkülisége, urambocsá jellegtelensége. A lemezvásárlókat azonban nem zavarja, hogy Chris Martin úgyszólván a rock'n'roll antitézise, és az sem, hogy a zene elsőtől az utolsó hangig teljesen rádióbarát, ártalmatlan, sőt steril. Viszont kétségtelenül kellemes hallgatnivaló, visszafogottan lelkizős szövegekkel és a kötelező melankóliával, amely azonban úgy tűnik, a 21. század átlagemberének is sajátja.

Martinon kívül a többi tag nevét nem is igazán szokás tudni, leginkább szolid, szorgalmas iparosok, akik profin teszik a dolgukat, és láthatóan nem kérnek a reflektorfényből. Mi azért említsük meg a nevüket: Jon Buckland gitáron, Guy Berryman basszusgitáron, Will Champion pedig dobon kíséri a gyakran zongorázó frontembert.

Forrás: EMI

A Coldplay a csendes, akusztikus első lemez után a 2002-es, teltebb hangzású A Rush Of Blood To The Head című albummal töltötte be igazán a neki szánt szerepet, ez a lemez már világszerte keresett és népszerű zenekarrá tette Martinékat, és már az amerikai piacot is meggyőzték egy kirobbanó sikerű turnéval. Ezután jött a már említett házasság, Martinból pedig valakinek végre sikerült kihoznia az állatot: a lesifotósok ostromát már ő sem bírta.

Közben a zenekar nekiállt elkészíteni a mindig nehéz harmadik nagylemezt, és bizony meg is szenvedett vele. Producercsere, vita a kiadóval, halasztások nehezítették az X&Y elkészítését, amely végül júniusban került a boltokba. A majdnem hároméves szünet megtette hatását, és a lemez Nagy-Britanniában rögtön tarolt, 464 ezret adtak el belőle egy hét alatt, és ennél az elmúlt másfél évtizedben csak egy album kelt el nagyobb példányszámban a megjelenése hetében: 1997-ben az Oasis Be Here Now című harmadik albumából 695 ezer kelt el az első héten.