Kísérlet a Marsról - nyerd meg a Dandy Warhols új lemezét!

Ötödik sorlemezével jelentkezett a portlandi Dandy Warhols, mely zenekar nálunk leginkább egy mobiltelefon-reklámból lehet ismerős, illetve egy, a magyar mozikban jelenleg is futó dokumentumfilmből. A lemez ezúttal nem a slágeres oldalát mutatja az együttesnek, inkább a korai korszak elfolyós pszichedéliája felé nyit. Nyerd meg az Odditorium Or Warlords Of Mars című lemezt az [origo]-n!

Amióta elkészült a nálunk Ezt kapd ki! címmel vetített DiG! című dokumentumfilm, egyszerűen nincs olyan kritikus, aki ne említené meg ezt az új Dandy Warhols-lemezzel kapcsolatban valamilyen módon. Ennek megfelelően az Odditorium...-ot sem lehet másként kezelni a film tükrében, és itt már a személyes szimpátia a döntő: aki szereti a zenekart, annak számára ez újabb jele annak, hogy a Courtney Taylor-Taylor vezette csapat kénye-kedve szerint mutat fityiszt a zeneiparnak, míg a Dandy Warholst hiteltelennek tartó ellenzék szerint ez is csak egy kiszámítható balkanyar, amelyre legrosszabb esetben rá lehet mondani, hogy csak vicc volt, és az a hülye, aki nem érti.

Az igazság pedig, mint rendszerint, most is valahol a két véglet között van. Azok kedvéért, akik nem ismerik a DiG!-et: a dokumentumfilm hét éven keresztül párhuzamosan követte két zenekar pályáját, az őrült zseninek bemutatott Anton Newcombe bandáját, a soha be nem futó Brian Jonestown Massacre-t, illetve a karrierista sztárzenekarként ábrázolt Dandy Warholst. A kezdetben baráti viszonyban levő két frontember riválissá válik, Taylor a film szerint Newcombe fazonját is nyúlva jut el a világhírnévig, a Brian Jonestown Massacre pedig a frontember kiállhatatlan természetének következtében megmarad a kis klubokban.

Ezzel szemben a Dandy Warhols lemezeit hallva egyáltalán nem tűnik véletlennek, hogy befutott, hiszen - szemben a BJM kaotikus, heroin fűtötte zajkollázsaival - több tucatnyi kifogástalan popdalt köszönhetünk Tayloréknak, és így a legkevésbé sem érdekes, hogy ezek mögött milyen alkuk állnak a lemezkiadókkal. A zenekar első lemeze, a Dandy's Rule OK? 1995-ben még egyértelműen hordozta magán a Velvet Underground vagy a Ride álmodozós, drogos pszichedéliájának hatásait, ám a második album, a két évvel későbbi Come Down már tartalmazott egy sereg tökéletes számot, és közülük a Not If You Were The Last Junkie On Earth vagy az Every Day Should Be A Holiday slágerek is lettek Európában, ahol a zenekar mindig is sikeresebb volt, mint szülőhazájában.

A Dandy Warhols 2000-ben jelentkezett következő lemezével, amely után már a mai felállás is kialakult: Taylor ének és gitár, Peter Holmstrom gitár, Zia McCabe billentyű és Brent DeBoer dob. A Thirteen Tales from Urban Bohemia volt az az album, amely - ha kis késéssel is - végleg befuttatta a zenekart, hiszen ezen található a Bohemian Like You, melyet egy mobilreklámnak köszönhetően ma is naponta hallani a tévében. A korábbi gyerekbetegségeket szinte teljesen levetkőző zenekar itt már slágeres, tökélyre fejlesztett hangzással operált, és méltán nevezhető az album a Dandy Warhols mesterművének.