És eljött újra a kísérletezés kora. A 2003-as Welcome to the Monkey House egy kicsit rosszízű húzás volt, hiszen a divatos nyolcvanas évek retró jegyében fogant, és meg is hozta az első igazán negatív kritikákat a zenekar számára, amely David Bowie előzenekaraként turnézott abban az évben. Utána a DiG! még inkább rájuk irányította a figyelmet, és ezt igen sajátosan használták ki: elkészítették eddigi legkaotikusabb lemezüket.
Az Odditorium (amely egyébként a Dandy Warhols próbatermének neve is) a korai idők kísérletező zenekarát mutatja megint: slágeresség a minimumra korlátozva, ugyanakkor hét-, kilenc- és tizenkét perces számok is találhatók a lemezen. Ha a DiG!-ből indulunk ki, ez lehet egy utalás arra, hogy ők is képesek zavaros és elszállt albumokat csinálni, nemcsak Anton Newcombe. És bár több számból is kihallatszik a zenekar korábbi lemezeit idéző ellenállhatatlanul dallamos power pop, most a tagok mindent megtesznek, hogy ezek néha feleslegesen hosszúra nyújtva, zajos produkcióval a lehető legkevésbé legyenek slágeresek.
Ennek megfelelően sem az Odditorium Or Warlords Of Mars, sem a kislemezdal Smoke It nem is került a slágerlisták előkelő helyeire, bár ez vélhetően nem volt már szempont a tagok számára, végül is megtehetik. A lemez nem könnyen befogadható, és a korábbiaknál több a feleslegesnek tűnő cicoma és nyújtás benne, mégis egy fontos állomás a Dandy Warhols pályáján, amelyet eddig sokan megalkuvónak és kompromisszumkeresőnek bélyegeztek. Erre a lemezre ez nem mondható el, sőt, a kísérleti pszichedelikus popzene rajongói még bőven találhatnak rajta csemegéznivalót, ennek ellenére talán jobb lenne, ha legközelebb ismét visszatérne a zenekar a kaptafához és a dallamos power pop-slágerekhez.
Inkei Bence
Nyerd meg a lemezt!
Játékunkban három példányt sorsolunk ki a Dandy Warhols Odditorium Or Warlords Of Marsh című CD-jéből. Kérdésünk: Ki rendezte a DiG! című filmet?
A helyes megfejtéseket szeptember 28-ig a nyeremeny@origo.hu címre várjuk. A levél tárgya ez legyen: Dandy Warhols.