Dupla élvezet, mesterfokon

A Red Hot Chili Peppers régóta várt új albuma mindjárt egy duplalemez, 28 vadonatúj dallal. A Stadium Arcadium heroikus vállalkozás, és talán az eddigi legnagyobb kihívást jelenti a zenekar történetében, hiszen a Chili most vállalkozik ilyen nehéz feladatra, amelyet azonban gond nélkül sikerül teljesítenie. Hallgasd meg a Stadium Arcadium-ot kedd délután négytől, szerda délután négyig az [origo]-n, és ha tetszik, nyerd is meg!

Az albumot beharangozó, klipesített Dani California mellett pedig akad a korongon potenciális sláger és fülbemászó refrén vagy féltucat: az Under The Bridge-féle lassúk, mint a Snow és a Desecration Smile mellett ott van például a trombitával megtámogatott, szenvedélyes Torture Me, a bluesosan fülledt She's Only 18, vagy a rap-metálos húzású, riffelős Readymade, de a dalok többsége tényleg szerethető valamiért, így nehéz bármit is külön kiemelni. A lemez tartogat pár meglepetést is: újdonságot jelent például a Slow Cheetah című bájos kis dal folkos gitárjátéka, vagy az Animal Bar szinte már krautrockos elszállása, a szívszorító ballada, az If pedig egyszerre idézi Simon and Garfunkel finom, letisztult melankóliáját és egy régi Chili számot, az instrumentális Pretty Little Ditty-t (amiből egyébként jó pár évvel később, a felejthető Crazy Town nevű formáció samplingelt magának egynyári világslágert).

A diszkópunkkal kacérkodó 21'st Century szintén telitalálat, a lemez legszellemesebb húzása pedig talán a hatvanas évek garázs-pop attitűdjével elővezetett, egyszerű, de annál hatásosabb Make You Feel Better. Persze a megrögzött funksterek is megkapják a magukét, bátran lehet bólogatni a zenekar legelső periódusából merítő, laza Hump De Bump vagy a Storm In A Teacup című dalok mellett még jó néhányra.

A sok pozitívum mellett azért muszáj megemlíteni, hogy az énekes, Anthony Kiedis bármennyire is megtanult énekelni az utóbbi időben, még mindig nagyon modoros, néhány énekrész pedig bántóan semmilyen. Ezt viszont - az elsőrangú dalok mellett - ellensúlyozzák a remekbeszabott vokálok és kórusok, a rockzene történetének egyik legütőképesebb ritmusszekciója és a gitáros, John Frusciante, aki talán még soha nem játszott ennyire változatosan és felszabadultan; hol harsány hard rock gitárhős, hol csendes tábortűzi dalnok, a hagyományos funk, blues témák mellett pedig az experimentálisabb, zajosabb megközelítésű játék is remekül áll neki.

A Jupiter és Mars névre keresztelt korongok között nincsen lényegi különbség, egyformán erős mindkettő, így akár önálló lemezanyagként is megállnák a helyüket. Az a tény pedig, hogy a zenekar történetében ez az első alkalom, amikor zsinórban harmadik lemez készül el, változatlan felállással, szintén arra utal, hogy a Red Hot Chili Peppers jelenleg valóban a csúcson van, és úgy tűnik, egyhamar nem is kerül le onnan.

Nyerj lemezt!

RHCP-játékunkban három példányt sorsolunk ki a zenekar Stadium Arcadium című CD-jéből. Kérdésünk: az együttes melyik lemezén gitározott Dave Navarro?

A helyes megfejtéseket május 18-ig a [e-mail] címre várjuk. A levél tárgya ez legyen: RHCP.

Sz. Sz. Csaba