Paris Hilton új szerepben

Vége az uborkaszezonnak a zeneiparban, és ahogy közeleg az ősz, egyre több nagy név tűnik fel az újonnan megjelenő lemezek között. Ezen a héten debütál a hivatásos híresség, Paris Hilton, filmzenelemezzel tér vissza a mindig megbízható Outkast, és két énekesnő, Kelis, illetve a Catatonia volt énekesnője, Cerys Matthews is megpróbálkozik visszatérni az elitbe.

Outkast: Idlewild

Várakozások: A 21. század egyik - mind üzleti, mind kritikai értelemben - legsikeresebb együttese az utóbbi években leginkább a feloszlásáról szóló hírekkel került a médiába. A 2003-as Speakerboxx/The Love Below lemezen látható elkülönülés (Big Boi csinálta az elsőt, Andre 3000 a másodikat, semmi együttműködés) azt sugallta, hogy a duót hamarosan szétrobbantják a belső feszültségek. Big Boi és Andre azonban nem adta fel, és egy filmmusicallel bizonyították, az Outkast igenis létezik, és a Mighty O című első kislemezen hat év óta először szerepeltek együtt; korábban a Stankonia című tripla platinaalbumon rappeltek és zenéltek egyszerre. Az Idlewild című film az 1930-as években játszódik egy georgiai klubban, és az Outkast mellett olyan sztárok is feltűnnek, mint Patti LaBelle vagy Macy Gray. Andre bevallása szerint először a filmet forgatták le, és csak utána írták meg a zenét, ami filmmusicalek esetében valóban nem túl gyakori módszer.

Eredmény: Bár korábban a duó úgy nyilatkozott, hogy a filmzenealbumon kívül lesz egy rendes új sorlemez is, utóbbiról egyelőre nem hallani, viszont az Idlewild-on szerencsére csak ritkán érződik, hogy egy koncept album lenne: a legtöbb szám nyugodtan kijöhetett volna bármilyen Outkast kiadványon. Bár a 25 szám és a 79 perces játékidő kétségtelenül sok, azért van rajta jól sikerült szám bőven. Az pedig már nem jelent újdonságot, hogy az Outkast sokkal több szimpla hiphop-duónál, most is számos zenei stílus keveredik a lemezen (kiegészülve a harmincas évek dzsesszes zenei világát idéző dalokkal), és még feltűnik Snoop Dogg, Macy Gray és Lil Wayne is.

Kiknek ajánlható: Ha valaki konvencionális hiphopot szeretne hallgatni, az ne az Idlewild-dal próbálkozzon. Mindenki más, aki szívesen vesz részt hallgatóként egy, többségében a popzene határain belül maradó kísérletben, biztosan talál rajta kedvencet.

Olyan, mint: Az Outkast már jó ideje eljutott abba a stádiumba, hogy ne hasonlítgassák másokhoz, vagy ha mégis muszáj, akkor annyi mindent zsúfolnak bele a zenéjükbe, hogy estig lehetne sorolni.

Paris Hilton: Paris

Várakozások: Vajon mit várhat az ember egy Paris Hilton-lemeztől? Eleve nem énekesnő (legalábbis mostanáig nem volt az), nem színésznő, nem modell, ugyanakkor mindegyik egy kicsit. Mindenesetre nem túlzó a "főállású híresség" megnevezés, tekintve, hogy a dúsgazdag Hilton család leszármazottja egyszerűen csak jókor volt jó helyen, és mellékesen modellkedett, reklám- és tévéfilmekben szerepelt, ám a leginkább egy tévés valóságshow-nak, a The Simple Life-nak köszönhette hírnevét, amelynek az első évadjában Lionel Richie adoptált lányával, Nicole-lal csetlett-botlott egy arkansasi család farmján. A legjobban akkor kapta fel nevét a média, amikor az internetre került róla egy szexvideó, majd később a mobilját törték fel, és az onnét lopott szexképek kerültek fel a világhálóra. A felső tízezer gondtalan életét élő Paris már régóta beszélt zenei pályafutásáról, mellyel kapcsolatban elég szkeptikus volt a média, sokakat már az is meglepett, hogy egyáltalán megjelent a lemez.

Eredmény: Elsőként a UB40 Kingston Town című felvételére kísértetiesen emlékeztető Stars Are Blind került kislemezre, az pedig a slágerlisták felső régióiba. Az biztos, hogy a lemez többi dala sem az egyedisége miatt szerethető, de semmivel nem rosszabbak, mint majdnem bármelyik mainstream énekesnő számai. Persze a lényeg ebben az esetben is a segítőkön van, ők pedig nem kezdők: Scott Scorch olyan előadók producereként szerzett hírnevet, mint Beyoncé, 50 Cent és Snoop Dogg, aztán az Ashlee Simpsontól Kylie Minogue-on át Céline Dionig számos sztárral dolgozó dalszerző, Kara DiGuardi, a Rihanna útját egyengető J. R. Rotem, de említhetnénk még Greg Wellst is, aki Elton Johnnak, Pinknek vagy a Pussycat Dollsnak írt slágereket. Ennek megfelelően száz százalékig profi, jól megírt, "a célnak megfelelő" popdalok sorakoznak a lemezen. Hogy Paris állítólag nem tud énekelni? Lehet. De kit érdekel, ha a számok működnek?

Kiknek ajánlható: A csajpopért rajongók nagy kedvence lesz, de egy-egy szám erejéig azokat is megfoghatja, akik más mainstream énekesnők dalaiban is örömmel fedezett fel újhullámos, rockos vagy elektro-popos hatásokat. Helyenként ugyanis fellelhetők ilyesmik a lemezen.

Olyan, mint: Gwen Stefanitól Pinken át Kelly Clarksonig hosszú a lista, a mai vállalható popénekesnők köre újabb névvel bővült.