Sting felveszi a lantot

Két rutinos rocksztár is kényelmesebb formáját választotta a lemezkészítésnek, vagyis mások által írt számokat dolgoznak fel. De míg Rod Stewarttól nem meglepő egy rockklasszikusok-feldolgozás, Sting és a középkori lantmuzsika igencsak szokatlan párosítás. A hét további új lemezei között van metal, emopop, garázsrock és egy szóló debütálás is.

Albert Hammond Jr.: Yours To Keep

Várakozások: Bár az idén 26 éves, ifjabb Albert Hammondnak ez még csak az első szólólemeze, mégis lehetetlen prekoncepciók nélkül közelíteni a Yours To Keep-hez. A jellegzetesen gyűrött arcberendezésű, mikrofonfrizurás Hammond ugyanis a Strokes gitárosaként - annak ellenére, hogy a dalszerzői tehetségét a zenekar eddigi három lemezén még nem nagyon csillogtatta - nagyban hozzájárult az utóbbi öt év gitárzenei trendjeinek alakulásához, és azt se felejtsük el, hogy édesapja, az idősebb Hammond, a hetvenes évek egyik legkeresettebb dalszerzője volt, amellett pedig szólóművészként és sármőrként is rendkívül sikeres. Ilyen imponáló előzmények és pedigré mellett pedig nem csoda, hogy a Yours To Keep az idei év egyik leginkább várt side-projectje volt.

Eredmény: Hammond, bár kifejezetten jó dalszerzően bizonyul, sajnos ritkán mer kilépni Julian Casablancas és a Strokes árnyékából. Ez egyfelől persze érthető is, hisz a dalok nagy része eredetileg kifejezetten a zenekar számára íródott, másrészről viszont már csak azért is kár, mert a lemez akkor válik igazán izgalmassá, amikor mégis megpróbálja. A nyitó Cartoon Music For Superheroes gyermekien csilingelő kamarapopja az album egyik legkellemesebb meglepetése, a Blue Skies című akusztikus balladát pedig talán még a nagy Albert Hammond is megsüvegelné. Persze a kifejezetten Strokes-ot idéző dalokkal sem vall szégyent, az Everyone Gets a Star az Is This It-en is megállta volna a helyét, az In Transit pedig inkább az First Impressions on Earth már jóval elrugaszkodottabb világához áll közel, a hasonlóságot pedig tovább erősíti Hammond énekhangja, amely egy kevésbé egykedvű és másnapos Julian Casablancasra hajaz.

Kiknek ajánlható: A Strokes és egyéb New York-i gitárhősök kedvelőinek.

Olyan, mint: Egy Strokes B oldal-gyűjtemény és egy saját stílusát ugyan még javában kereső, de kétségkívül tehetséges, fiatal singer-songwriter első lemezének érdekes elegye.

The Datsuns: Smoke and Mirrors

Várakozások: 2002-ben, amikor az új-zélandi The Datsuns megjelentette első lemezét, azonmód az új rockforradalom élcsapatában találta magát, tegyük hozzá, hogy nem is érdemtelenül. A trend fokozatos kifulladásával és elszürkülésével azonban ők is szépen-lassan kikoptak a divatos magazinok címlapjairól és visszaminősültek afféle fesztivál-kedvencnek, akárcsak a szintén Óceániából származó, eredetileg az új évezred Nirvanájaként berobbanó ausztrál Vines vagy a retro-rockos Jet együttesek. 2004-es második lemezük már nem is keltett különösebb feltűnést, és napokban megjelent Smoke and Mirrors is vélhetően erre a sorsa jut majd.

Eredmény: Pedig a Datsuns nem változtatott szinte semmit az első albumon már egyszer remekül bevált formulán. Továbbra is a garázs-, illetve a hard-rock hatásosan elővezetett keverékeként definiálható a zenéjük, megfűszerezve egy jó adag punkos energiával, a hagyományos rock'n'roll pózok, a szakadt farmerek és a csípőből tüzelő gitárok pedig most is a helyükön vannak, felesleges is volna bármiféle egyéni hangot számon kérni rajtuk, hisz ez a műfaj alapvetően nem is erről szól. Viszont hiába nyúlnak ügyesen akár az MC5, akár a Led Zeppelin örökségéhez, hiába a meglepően ötletes és váratlan gospel kórus az All Abroad című dalban, a Moog-szintetizátor a System Overload-ban és a lemez egészére jellemző lehengerlő intenzitás, a végeredmény mégis felemás, ez pedig elsősorban az igazán emlékezetes dalok hiányának a következménye.

Kiknek ajánlható: Leginkább a stílus és a zenekar feltétlen rajongóinak. Egy sörben úszó, vad házibuliban viszont gyakorlatilag bárkit a pártjára állíthat a Datsuns.

Olyan, mint: Akárcsak a két évvel ezelőtti lemez; profi iparos munka, ihletett pillanatok nélkül.

Inkei Bence - Sz. Sz. Csaba