A svéd pop csodája

Ma már senki nem kapja fel a fejét, ha svéd zenekarokkal találkozik a nemzetközi slágerlistákon, pedig azért valljuk meg, mégiscsak furcsa, hogy a világ harmadik legnagyobb zeneexportőre egy kilencmillió lakosú észak-európai ország. Azonban hiába vannak kevesebben a svédek még nálunk is, az Abbától kezdve a Roxette-en át az Ace of Base-ig lemezek millióit adták a zenekarai világszerte, és a trend nemhogy megállni látszik, de továbbra is özönlenek a svéd popcsodák, sőt, még Britney Spears vagy a Backstreet Boys mögött is svédek állnak. Vajon hogyan jutottunk idáig?

A eurodance-őrület lecsengése nem jelentette azt, hogy Svédország eltűnt volna a zenei térképről, sőt, épp ellenkezőleg. Az irányzattal tűnt fel ugyanis néhány olyan producer, akik a mai napig meghatározó alakjai a világ popzenéjének, még ha annyit nem is hallani róluk. Közülük a Max Martin néven híressé vált Martin Sandberg a legnagyobb név: olyan előadóknak írt világslágereket, mint Britney Spears, a Backstreet Boys, az N'Sync, újabban pedig a Westlife, Pink vagy Kelly Clarkson. Vele együtt vált ismertté a korán elhunyt Denniz Pop és Lukasz "Dr Luke" Gottwald, később pedig Andreas Carlsson, Kristian Lundin vagy David Kreuger - valamennyien keresett producerek/dalszerzők a popvilágban, és főként csapatban dolgoznak, Martin irányításával (ennek kapcsán már külön "Max Martin-hangzásról" is beszélnek a popszakmában).

Egy másik, egyre híresebb producerduó a Bloodshy & Avant. A név Christian Karlssont és Pontus Winnberget takarja, és Britney Spears Toxic című dala kapcsán váltak igazán kapóssá. Dolgoztak már a Sugababes-szel, Christina Miliannal és tavaly Madonna is alkalmazta őket két szám erejéig a Confessions On A Dance Floor című lemezén.

Még néhány szám, amelynek svéd a szerzője: Christina Aguilera - Come On Over Baby (Paul Rein), Jennifer Lopez - Play (Anders Bagge, Arnthor Birgisson), Il Divo & Toni Braxton - Time Of Our Lives (Jörgen Elofsson).

Cardigans

Természetesen a svédek nemcsak az előregyártott popzenében vannak otthon, hanem szinte minden műfajban van képviselőjük. A brit indie pop színtéren az országból elsőként a Cardigans aratott nagyobb sikert jó tíz évvel ezelőtt, és a Lovefool című filmbetétdal világsláger is lett, a Nina Persson vezette zenekar pedig egy időre mindenütt a legnagyobb sztárok közé került. Ugyanaz a film, a Rómeó és Júlia modern adaptációja tette sikeressé a Wannadies You And Me Song című dalát, és a két zenekar sikerei nyomán egyre több svéd független zenekar ért el kisebb-nagyobb kultstátust külföldön, az igazi áttörés azonban az ezredforduló után következett be, ezúttal nem a tökéletessé polírozott popdalok kapcsán, hanem a nyers, vissza-az-alapokhoz elvet követő rockzenekaroknak köszönhetően.

Az új évezred egyik első nagy zenei robbanása, az "Új Rockforradalom" egyik legnagyobb sztárja a Hives lett, amely azóta is keresett vendége a rockfesztiváloknak világszerte (így játszottak a Szigeten is), és a fagerstai garázsrock banda nyomában jöttek a többiek: a Hellacopters, a Sahara Hotnights, az International Noise Conspiracy, melyek már ilyen vagy olyan formában évek óta működtek, de hirtelen utolérte őket a mainstream siker is. Akkoriban gyakran szerepelt a brit és az amerikai sajtóban a The Soundtrack Of Our Lives is, melyet néhány túlzásra hajlamos újságíró "a világ jelenlegi legjobb rockzenekara" címmel ruházott fel. A svéd indie színtér is kitermelte a maga sztárproducerét Tore Johansson személyében, aki a Cardigans lemezein végzett munkája okán vált kapóssá, és így dolgozott vele a Franz Ferdinand, a New Order vagy a Suede is.

És azóta sincs megállás, csak néhány név az utóbbi pár év nemzetközi sikert elérő svéd előadói közül: The Concretes, Radio Dept, Mando Diao, Sugarplum Fairy, The Sounds. Londonban külön svéd popzenei klubest nyílt Tack!Tack!Tack! néven, melynek fő szervezője az alábbiakkal indokolta a jelenséget a Guardiannak: "Van valami tényleg egyedi a svédek attitűdjében - az általunk játszott zenekarok a legjobb dolgokat kapják ki más nyugati kultúrákból, és valami sajátosan popos szósszal öntik le. Ez teszi őket különlegessé."
Idén is akadt jó néhány nagy befutó: a kísérleti elektropopot játszó The Knife, a 29 tagú I'm From Barcelona, a fütyörészős slágerrel befutó, folkos Peter, Bjorn and John, a csajos-zajos Love Is All vagy a bájos Envelopes közül sokan ott lesznek az év legfontosabb lemezeit összegyűjtő listákon, és akkor még nem beszéltünk a szintén világhírűvé vált dalszerzőről, az argentin származású, de Svédországból jövő José Gonzalezről. Sőt, a Dungen vagy a Kent még azt is bebizonyították az elmúlt években, hogy még csak nem is kell angolul énekelni a nemzetközi sikerhez: mindkét előadó svéd nyelvű dalokkal vált népszerűvé.

A Hives akcióban

A teljesség igénye nélkül említsük meg azért az egyes rétegműfajok svéd nagyágyúit is: a folkrockban utazó Garmarna, a death metal világsztár Entombed, a progmetalos Opeth, a black metal keresztapjaként is emlegetett Bathory, a nálunk is sokszor járt nu-metal csillag Clawfinger a svéd lélek másik oldalát mutatják meg. De svéd az elmúlt évek egyik legnagyobb klubslágerével, a Call On Me-vel berobbanó Eric Prydz, a korábban Stakka Bo néven nemzetközi slágert jegyző kliprendező, Johan Renck és a sokak által minden idők legnagyobb metal-gitárosának tartott Yngwie Malmsteen is.

Közben az otthon zenélgető fiatalok is hasznát látják mindennek, hiszen egyrészt a kormány azóta is támogatja a kezdő zenekarokat számos úton-módon, és az Export Music Sweden nevű szervezet is a svéd popexportból származó bevétel egy részét visszaforgatja a hazai popzenébe. Tekintve, hogy az egyik legkeresettebb svéd exportcikkről van szó, egyáltalán nem meglepő, hogy nem kevés pénzt jelent mindez, így bátran kijelenthető, a svéd popipar jövője is évtizedekre biztosítva van.

Inkei Bence