Könyörtelen kísérőzene mindenütt

Karácsonyi bevásárló körútjaink alkalmával riasztóan sokszor hallhatjuk ugyanazokat a dalokat mindenütt, ilyenkor még feltűnőbb az egyébként egész évben szóló konzervzene. Vajon ki és mi dönti el, hogy melyik plázában vagy hipermarketben mi szóljon? És egyáltalán, szükséges ez? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Mindenesetre egy - reprezentatívnak nem mondható - gyors felmérés után kiderült, hogy a nagyobb hazai plázák és bevásárlóközpontok külföldi konzervanyagból dolgoznak, hiszen olyan magyar cég egyelőre még nincs, amelyik kifejezetten ezzel foglalkozna. Az itthoni háttérzenei iparban pedig úgy tűnik, hogy a DMX-Music jár az élen, amely majd' minden európai országban jelen van, és körülbelül kétmillió zeneszámból dolgozik, tehát akár a Tescóban, akár pedig Westendben vagy a Mammutban járunk éppen, ebből a gyűjteményből hallunk kivonatot, reklámspotokkal megspékelve.

A boltokban már más szól

A bevásárlóközpontokban működő megannyi kisebb boltot tekintve tehát már jóval változatosabb a helyzet. A zene itt talán még fontosabb, mint a nagy csarnokban visszhangzó, nehezen kihámozható hangfoszlányok, hiszen a hatásmechanizmus itt már tényleg úgy működik, mint egy filmnél, miszerint a megfelelő brandhez és díszlethez - és ezáltal egy életérzéshez - megfelelő zene is dukál. Így a lényeg csak annyi, hogy minden bolt megtalálja a karakteréhez és célcsoportjához legjobban passzoló zenét. Sokan persze nem méricskélik, hogy minek is kellene szólnia a boltjukban, és így egész egyszerűen csak rákapcsolnak valamelyik vezető kereskedelemi rádióra, de talán már jelentős többségben vannak azok a tulajdonosok, akik a marketing és az arculattervezés ezen részét sem hanyagolják el.

Az ugye nyilvánvaló, hogy parfümöt bajosan lehet eladni heavy metállal, és talán az sem túl szerencsés, ha szigorú techno kalapál a játékboltban. A divatos és egy többé-kevésbé jól körülhatárolható szubkultúrát kiszolgáló ruhaüzlethez ez utóbbi viszont kimondottan jól illik; itt, mint azt megtudjuk, a vezetés dönti el, hogy éppen mi szóljon, és nyilvánvalóan nem véletlenül tették le a hosszú dj mixek mellett a garast. Akárcsak az extrémsport vonalon vezető márkabolt: ők is pontosan tudják, hogy kiket akarnak megszólítani a sebességmániás, harsány deszkáspunk zenével; az előző példához képest annyi különbséggel, hogy itt az eladók hozzák be saját kedvenceiket, és ők is választják ki, hogy éppen mi zúgjon a hangfalakból. Ugyanígy a főleg középkorú hölgyek és urak által látogatott, elegáns öltönyöket és kosztümöket felvonultató bolt kínálatát finoman aláfestő Sade- és Diana Krall-lemezek, vagyis a lágy, jazzes muzsika is tudatos döntés eredménye. A leginkább figyelemre méltó és talán leghangosabb zene pedig kétségkívül egy franciaországi székhellyel bíró üzletből szólt, ők egy központi rádióból kapják a műsort. A már említett, muzak-ellenes brit szervezet egyébként ajánlásképpen nyilvántartást vezet honlapján azokról az áruház- vagy étteremláncokról, amelyek nem játszanak háttérzenét, de tapasztalataink szerint nálunk ez a lista egyelőre igen rövid lenne.

Sz. Sz. Csaba