Elton John és a hercegnő párbaja

Elton John egy harminc évvel ezelőtti történetet folytat, miközben beugrik vendégeskedni a Scissor Sisters második lemezén is. Fergie megcsinálja az első szólólemezét, amely akár Black Eyed Peas néven is megjelenhetett volna. Továbbá megint megtáncoltat mindenkit a Rapture, elandalít az Air egyik fele és DJ Shadow még mindig csak 33 éves. Lemezajánló.

Darkel: Darkel

Várakozások: Habár a név a nagyközönség számára minden bizonnyal még ismeretlenül cseng, ez esetben nem egy feltörekvő, új zenekarral van dolgunk (sőt, mit több, még csak nem is egy zenekarral): a német dunkel és az angol dark (sötétség) szavakból továbbgondolt Darkel név ugyanis a francia Air duó egyik feleként már ismert, Jean-Benoit Dunckel első szólópróbálkozását takarja. Tekintve, hogy az egyébként máig létező Air - a Daft Punkkal karöltve - az utóbbi tíz év egyik legnépszerűbb és legfontosabb francia zenekara volt, az új project esetében az elvárások óhatatlanul is magasak, és persze Dunckel nem fogja megúszni az anyazenekar munkásságával való állandó - és kézenfekvő - összehasonlítgatást sem, ami pedig nem feltétlenül szerencsés.

Eredmény: Nincs miért aggódni - a Darkel ugyan nem veheti fel a versenyt az Air első lemezével, az 1998-as Moon Safari-val, és teljesen más világ, mint a második, a borongós és kissé talán alulértékelt 10 000 HZ Legend, viszont a legutóbbi, már kissé fáradó és ötlettelen zenekart mutató, Talkie Walkie-nál mérföldekkel jobb. A hagyományos singer-songwriter attitűdöt a szintetizátorosabb végéről megközelítő, igazi szerzői lemez ez, görcsmentes, játékos és sokszínű. Dunckel védjegyszerű, néhol valószínűtlenül földöntúli hangja még mindig andalító, az Air-ből átmentett, finoman búgó, ambientes szintetizátorok és nagyívű zongorafutamok pedig természetesen innen sem hiányozhatnak, de az összkép ennél azért jóval izgalmasabb. A kislemezes, fülbemászó At the End of The Sky és a korai T. Rex-re emlékeztető My Own Sun napfényes, folkos popzenéje jelentik talán a lemez legjobb pillanatait, de figyelemreméltó még a kétakkordos, torzított gitáros lo-fi bolondozás, a TV Destroy, a Primal Scream Screamadelica korszakát idéző, dubos Earth vagy az újhullámos Beautiful Woman is.

Kiknek ajánlható: Akik még a Moon Safari-nál ragadtak le, óvatosabban közelítsenek, egyébként pedig bárkinek, aki szívesen meghallgatna egy korszakalkotónak korántsem nem nevezhető, de időtlen hangzású és élvezetes poplemezt.

Olyan, mint: Amilyennek a 2004-es Air lemeznek kellett volna lennie.

DJ Shadow - Outsider

Várakozások: A Josh Davies néven anyakönyvezett, kaliforniai DJ Shadow fiatal kora ellenére - még mindig csak 33 éves - a kortárs elektronikus zene egyik megkerülhetetlen egyénisége, az absztrakt hiphop és a triphop egyik úttörője. Az éppen tíz éve készült Endtroducing című lemeze állandó szereplője a különféle zenei szaklapokban rendre megjelenő "Minden idők legjobb albumai" listáknak, akárcsak a legendás Mo'Wax lemezkiadó alapítójával, James Lavelle-el összehozott UNKLE nagylemez, a Psyence Fiction.
Az Outsider DJ Shadow harmadik sorlemeze, és ha azt nézzük, hogy ez a műfaj inkább a kislemezekről szól, akkor ez a szám talán nem is tűnik olyan kevésnek. Ráadásul, míg a második soralbumra, a Private Press-re hat évet kellett várni, az azóta eltelt négyéves szünet már úgyszólván semmiség.

Eredmény: Davies saját bevallása szerint ez a legjobb lemez, amit valaha is készített, és bár ezen kijelentésével lehetne vitatkozni, az biztos, hogy különösen erős anyaggal van dolgunk. Ugyan továbbra is szívesen játszadozik absztrakt, kifacsart ritmusokkal, az Outsider talán mégis inkább lényegre törő, mint a korábbi munkái. Minden eddiginél markánsabban jelenik meg a hiphop, de az underground MC-k és váratlan hangminták mellett, nagy szerepet kapnak a különféle rock zenekarokból meghívott közreműködők is, közölük is legismertebb talán a Kasabian, de érdekes húzás a You Made It egyértelmű Coldplay idézése, vagy a Broken Levee Blues, a new orleansi katasztrófára egy egyszerű mondattal ("nobody cares") reflektáló, letisztult, szép - nomen est omen - blues-a.

Kiknek ajánlható: Aki eddig is figyelemmel követte Josh Davies pályfutását, garantáltan nem fog csalódni most sem.

Olyan mint: Egy hiphop-rajongó fehér srác, rengeteg bakelittel és még annál is több kreativitással felvértezve.

Inkei Bence - Sz. Sz. Csaba