A herceg őszül, de még vékony és fehér

Január 8-án tölti be a hatvanat a 20. század második felének egyik legfontosabb művésze, akinek hatása jóval túlnőtt a rockzenén, és azon kevés, még élő ember közé tartozik, akiknek konkrétan kimutatható a hatásuk napjainkban is. Itt nem is csak zenére gondolunk, hanem attitűdre, magatartásra, trendformálásra és a szórakoztatóipar működésére is. Vajon mi lehet az egykori Robert David Jones titka?

Ami Bowie kapcsán megkerülhetetlen még, az a zenére gyakorolt hatása. Iszonyú hosszú a névsor, ha azon előadókat nézzük, akiknél egyértelműen kimutatható ez, legyen szó akár a zenéről, akár a popzenéhez való viszonyulásról. Ha a zenét nézzük, teljes irányzatok vannak, melyek aligha születtek volna meg nélküle: Johnny Rotten le sem tagadhatná, hogy saját figuráját Ziggyről mintázta, a narancssárga hajjal együtt, és Malcolm McLaren médiamanipulációs ötleteit is Bowie húzásai ihlették. Nem véletlen, hogy még a minden és mindenki ellen lázadó punkoknak sem volt bajuk vele, míg az új hullám jegyében jelentkező több önálló stílus is tőle eredeztette magát, a kifestett-sminkelt újromantikusoktól kezdve a sötét tónusú goth-rock együtteseken át egészen a soulos, elegáns popzenét játszó zenekarokig. Csak néhány név a korszakból: ABC, Gary Numan, Visage, Joy Divison, Bauhaus, Duran Duran, Spandau Ballet, Ultravox vagy akár a Talking Heads, de még túlzás nélkül felsorolhatnánk több tucatnyi másik akkori sztárzenekart. (Itt jegyeznénk meg a korabeli magyar alterrock néhány meghatározó előadóját: Molnár Gergelyt, az URH-t vagy az Európa Kiadót, valamennyiükre Bowie tette a legnagyobb hatást.)

Bowie mint Ziggy Stardust

Másoknak a szexuális kétértelműség vagy éppen a nyíltan vállalt homo/biszexualitása révén mutatott példát, így Boy George vagy Marc Almond (Soft Cell) sosem titkolta, hogy Bowie magatartása bátorította fel, de Annie Lennox (Eurythmics) nemtelen figurája is bevallottan tőle származik. És bár Bowie később csak PR-trükknek minősítette azt az 1972-es nyilatkozatát, melyben magát melegként definiálva sokkolta a brit közvéleményt, mégis a legtöbb meleg vagy szexuális irányultságát rejtélybe burkoló előadó Bowie köpenyéből bújt ki: Neil Tennant (Pet Shop Boys), Morrissey (Smiths), Martin Gore (Depeche Mode) és még sokan mások. De nemcsak a lányos fiúk rajongtak Bowie-ért - példának okáért Bruce Dickinson (Iron Maiden), a Red Hot Chili Peppers, a Van Halen, a Turbonegro és Ozzy Osbourne is játszották legalább egy dalát. És ha már itt tartunk, a glam vagy hair metál sztárjai se lennének sehol Ziggy Stardust nélkül.

A kilencvenes években - amikor Bowie jelenléte már jóval kevésbé volt észlelhető a rockzenében - is rengetegen tűzték zászlajukra a nevét. A leginkább nyilvánvaló örökös a Suede volt, melynek énekese, Brett Anderson az androgün külsőtől kezdve az ál-homoszexualitásig mindenben követte mesterét, természetesen zeneileg is egyértelmű volt a hatás. A korszak más brit együttesei közül a Pulp, a Blur vagy az Auteurs is nyilvánvaló Bowie-utalásokkal zsúfolta tele életművét, de még náluk is nyilvánvalóbb utód volt a Placebo és énekese, Brian Molko. Amerikában természetesen Kurt Cobain tette ismertté újra a nevét, miután a Nirvana Unplugged albumán eljátszotta a The Man Who Sold The World-öt, és nem titkoltan hatalmas Bowie-nyúlások észlelhetők a Nine Inch Nails vagy Marilyn Manson pályafutásában. Az évtized második felében a Velvet Goldmine című film hozza divatba újra a glam-korszakot, ám Bowie nem engedélyezi, hogy felhasználják dalait, így főleg a Roxy Music életműve szolgáltatta a filmzenét.

Jonathan Rhys Meyers Bowie-ihlette figurája a Velvet Goldmine-ban

Azóta is velünk van, hiszen jószerivel nincs olyan releváns előadó, aki valamilyen formában ne lenne eredeztethető Bowie számtalan korszakának valamelyikétől, még ha csak közvetetten is: a sminkelt emo-rock bandák ugyanúgy, mint a nyakkendős, zakós art rock zenekarok vagy a hedonista pózaikat komolyan vevő ifjú sztárocskák, akár bevallják, akár nem. És mielőtt elfelejtenénk, a külsejét és image-ét folyton változtató Madonna a tudatosan épített karrierjét tekintve talán a legjobban sikerült Bowie-utód, függetlenül a zenétől.

Persze vannak még más, hasonlóan nagy hatású zenészek, de ami Bowie-t különlegessé teszi köztük, az az, hogy nagyon gyakran voltak rá olyan előadók is hatással, akiket korábban pont ő maga ihletett meg. Dolgozott fel dalokat a Pixiestől, Morrissey-től, a Nine Inch Nailstől, és rengeteg más követőjétől vett át ezt vagy azt. Bowie manapság lehet, hogy nem túl aktív zeneileg, de New Yorkban gyakran látni koncerteken, főleg olyan előadókén, akik - talán felesleges is említeni - egyértelműen sokat hallgatták az ő lemezeit. Az idén májusban önálló művészeti fesztivált is szervez a városban, melynek fellépőit is ő választja ki. És bár ezeket még nem hozták nyilvánosságra, igen meglepő lenne, ha nem lépnének fel a High Line fesztiválon kedvencei, vagyis az Arcade Fire, a TV On The Radio, a Secret Machines vagy a Clap Your Hands Say Yeah. Ja: végül, de nem utolsósorban ez lesz Bowie első fellépése négy év után a városban.

Inkei Bence