Kasabian: "Azt csinálunk, amit akarunk"

Csütörtökön este lépett fel Budapesten korunk egyik legnépszerűbb brit rockzenekara, a Kasabian. Előtte a zenekar két tagja adott interjút az [origo]-nak, és beszélt arról, hogy mit kerestek három éve egy volt szovjet laktanyában, no meg arról, hogy miért is jó manapság brit gitárzenekarban játszani.

Nem tudom, hányszor jártatok korábban Magyarországon, de az biztos, hogy Chris már három éve volt egyszer itt, jól tudom?
Chris: Igen, a Club Foot című kislemezünkhöz készült videoklipet készítettük itt, egy Budapesttől egy jó másfél órára levő volt szovjet laktanyában. Ez volt az ideális környezet, amit a videóhoz elképzeltünk. Három napot töltöttünk Magyarországon, és persze megnéztük a fővárost is, a Duna-partot a hidakkal meg a Várral, szép emlékeim vannak innét.

Egy éve jelent meg a második albumotok, már a hivatalos lemezbemutató turnén is túl vagytok. Nekikezdtetek már a folytatásnak?
Ian: Még nem, szeptembertől tervezzük, hogy dolgozni kezdjünk rajta, komolyan pedig az év végétől tudunk foglalkozni vele. De terveink már természetesen vannak. Nagyon elégedettek vagyunk azzal, hogy a második albumunkat, az Empire-t sikerült úgy megcsinálni, hogy teljesen más legyen, mint a bemutatkozó anyagunk volt. Annyit ígérhetünk, hogy a következő lemez legalább ugyanilyen radikálisan különbözni fog majd a mostanitól.

Miben álltatok hozzá másképp a második lemezhez?
Ian: Az volt a célunk, hogy teljesen önálló életet éljen, ha lehet így fogalmazni. Vagyis ne az első lemezhez kelljen hasonlítgatni, hanem álljon meg a saját lábán, és a visszajelzések alapján ezt sikerült is elérni. Más művészeti vonatkozásokat használtunk, mint az elsőn, nem akartuk ismételni magunkat, és nem azzal foglalkoztunk, hogy mennyit fognak majd eladni belőle. Ugyanakkor ez is természetesen hatalmas dolog, hogy ennyire sikeresnek bizonyult és No. 1 lett a brit lemezlistán, nem is akarom tagadni.

Ez viszont értelemszerűen azzal is jár, hogy teljesen megváltozott az életetek az elmúlt három évben. Ezt hogyan élitek meg?
Ian: Hát a legnagyobb változás az, hogy szinte folyton utazunk. Kontinensről kontinensre, keresztül-kasul az egész világon, most már olyan 5-600 koncertet biztosan lenyomtunk. Csodálatos tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, amiket például pénzzel sosem lehetne megszerezni. A múlt hétvégén például a Glastonbury fesztivál főszínpadán játszottunk, több tízezer ember előtt, ráadásul mindezt nemcsak Anglia, de egész Európa, sőt, talán az egész világ legfontosabb fesztiválján. Ezeket a tényleg fantasztikus élményeket nem lehet megvásárolni hitelkártyával.

Hogyan látjátok a mostani brit zenei színteret?
Chris: Ezek nagy idők a gitárzenekarok számára, most mindenki koncertre jár, hatalmas igény van az élőzenére, ezért nagy a kereslet az új zenekarok iránt is. Az elmúlt két-három évben rengeteg új együttes jelent meg Nagy-Britanniában, ez szerintem jó dolog, még akkor is, ha van pár szar is köztük.
Ian: Megfordult a trend, most már a lemezkiadókat is arra ösztöni mindez, hogy új és új zenekarokat keressenek, ne DJ-ket vagy R&B és popénekeseket, mint korábban. És ennek köszönhetően a legváratlanabb helyekről és környezetből jönnek együttesek, szóval manapság hálás dolog zenekarban játszani.

És mi van azokkal az együttesekkel, amelyekről Tom vagy Serge nem túl hízelgően nyilatkozott a sajtóban? Ez nem ütött vissza rátok később?
Chris: Sokan azt mondják, hogy ezzel csak publicitást akarunk biztosítani az együttesnek, és ezért mondja Tom vagy Serge egy-két másik zenekarról, hogy szarok. Pedig csak arról van szó, hogy kérdéseket tesznek fel nekik, amikre válaszolnak, méghozzá elmondva a saját véleményüket. Őszinte emberek, nem szokásuk kertelni. De korántsem csak erről szól az életünk, rengeteg barátunk is van a többi zenekarban. Itt van mindjárt az Oasis, velük jól összehaverkodtunk. Aztán a Who, a Jet, a Dead '60s vagy a Muse - valamennyiükkel nagyon jóban vagyunk.
Ian: Igazából ez az egész színtér egy kicsit belterjes valami: ugyanazokon a fesztiválokon játszunk, szinte mindenkivel összefutunk előbb vagy utóbb egy öltözőben vagy a backstage-ben. Általában nagyon jó hangulat van ilyenkor, olyasmi, mint amikor az iskolában kicsengetnek.