Kasabian: "Azt csinálunk, amit akarunk"

Csütörtökön este lépett fel Budapesten korunk egyik legnépszerűbb brit rockzenekara, a Kasabian. Előtte a zenekar két tagja adott interjút az [origo]-nak, és beszélt arról, hogy mit kerestek három éve egy volt szovjet laktanyában, no meg arról, hogy miért is jó manapság brit gitárzenekarban játszani.

Az Oasist vagy a Primal Screamet többször is mondtátok, hogy nagy hatással volt a zenekarra, mely egyéb előadókkal éreztek még komolyabb rokonságot?
Ian: Szerintem inkább az itt a lényeges, hogy hozzájuk hasonlóan ugyanahhoz az örökséghez nyúltunk vissza: a Who, a Beatles, a Stones, a Kinks, a T. Rex és a többi klasszikus, ezek az igazi hivatkozási pontjaink. Manapság egyébként is borzasztó nehéz meghatározni a konkrét hatásokat, főleg, hogy mi nem csak egy bizonyos stílusban játszunk: nem metált, nem reggae-t, nem funkot vagy punkot. Szóval az Oasis inkább az attitűdjében volt ránk nagy hatással: megmutatták, hogy van létjogosultságuk a gitárbandáknak.
Chris: Zeneileg rengetegféle hatás ér bennünket nap mint nap. Például az énekesünk, Tom hatalmas hiphoprajongó, és rajta keresztül minket is befolyásol ez a stílus.

Kasabian - L.S.F.

Azt mondtátok, hogy az új lemezen ismét más hangzás lesz majd meghatározó - lehet már tudni, hogy konkrétan mi lesz az?
Ian: Nagyjából ugyanazon az úton fogunk haladni, mint eddig. A második sokkal szervesebb, élőbb hangzású lemez lett, mint az első, és szerintem még nyersebb, dinamikusabb lesz majd. Én az első készítésében még nem vettem részt, egy hangstúdióban dolgoztam Bristolban, amikor belekeveredtem ebbe az egészbe, és két héttel később már ott ültem a turnébuszon a többiekkel, éppen a Club Foot kislemez megjelenésekor.
Chris: Ian érkezésével sok minden megváltozott. Az első lemezen még loopokkal és elektronikus alapokkal kísérleteztünk, a másodikon viszont már volt egy valódi dobosunk, ennek megfelelően alakult a zene, de a következő megint biztosan más lesz. Gondolj csak David Bowie-ra, ő is albumról albumra megújult. Nem azért változunk, mert változni akarunk, hanem mert egyszerűen mindig másra van igényünk. Tulajdonképpen megalapoztuk most már a saját helyzetünket annyira, hogy végképp azt csináljunk, amit akarunk. Az előző lemezre volt öt hetünk, most erre már remélhetőleg lesz akár öt hónapunk is, hogy kísérletezgessünk a stúdióban. Most már sokkal otthonosabban mozgunk ott, rengeteget tanultunk, az is lehet, hogy mi magunk vesszük fel a lemezt, és nem valami neves producerrel. Van már egy saját stúdiónk is Leicesterben.

Akkor ez azt jelenti, hogy továbbra is maradtatok mindannyian Leicesterben?
C: Igen, kivéve Iant, aki ugye Bristolban él. Mi hárman Tommal és Serge-dzsel tulajdonképpen maradtunk ugyanazok az emberek, akik voltunk tíz éve, amikor tizenévesen megalapítottuk a zenekart. Ugyanolyan jó haverok vagyunk, még akkor is, ha ők a Leicester Citynek szurkolnak, én meg a Leeds Unitednek. De ezt hagyjuk is, mostanában éppen eleget ugratnak, mert a csapat sajnos pocsék.

Inkei Bence