Al Jarreau: Az én hangszerem a hangom

Bár édesanyja templomi orgonista volt, Al Jarreau sosem tanult meg semmilyen hangszeren sem játszani, viszont a hangja elsőrangú hangszerként működik már évtizedek óta. Most a gitáros George Bensonnal együtt fog majd koncertezni Budapesten, ami Jarreau szerint "két érett művész csodálatos szövetsége". Az [origo]-nak adott interjújában az énekes elmondta azt is, hogy aggódik a zeneipar agóniája miatt és hogy ki volt az a magyar ember, aki elindította a zenészi pályáján.

George Benson karrierje is akkoriban indult és hasonló körökben forogtak, mégis most először készítettek közös lemezt. Milyen együtt?
- Ez csodálatos szövetsége két érett és sikeres művésznek - persze ő azért sikeresebb, mint én. Hasonló attitűddel közelítünk a zenéhez, ő dzsessz-r&b-pop körben mozog, és ez pont én vagyok. Olyan igazán jó együtt, szinte tökéletes.

Korábban játszottak együtt?
- 1975-ben találkoztunk először. Mindketten akkor szerződtünk a Reprise kiadóhoz, és megkértek minket, hogy ebből az alkalomból tartsunk szakmai közönség előtt közösen egy minikoncertet. Érdekes, hogy most is hasonló történt: mindketten nemrég szerződtünk le a Concorde kiadóhoz, és az ő ötletük volt a közös lemez.

A kapcsolatukat ezek szerint nagyon maghatározzák a kiadók. Hogyan látja a kiadók és a zenészek viszonyát egy olyan korban, amikor a zeneipar alapvetően átalakul, és ami biztosnak látszik, az az, hogy a kiadók szerepe az új korszakban kisebb lesz?
- Ez olyan bonyolult, nem is tudom, mit gondoljak róla. A zene ingyenességének tendenciája nagyon komplikált kérdés. Ha nem vagyunk óvatosak és nem védjük a művészeket, akkor a tehetségesek inkább építésznek, orvosnak, ügyvédnek mennek, ahol megfizetik őket. Nem lesznek Herbie Hancockok, Chick Coreák, John McLaughlinok.

Nem tud elképzelni olyan modellt, amely alapvetően más, mint a hagyományos, mégis működőképes?
- Ez már éppen folyik, de nem tudom, mennyire lehet sikeres. A kiadók csodálatos dolgokat képesek nyújtani a művészeiknek, és nem tudom, hogy egy új modellben ki látná el ezeket a feladatokat. Egy zenészi karrier elején óriási szükség van rájuk, a befuttatáshoz, az első turné szervezéséhez nagyon kellenek. Amikor én az első turnémat csináltam, nem voltak nagy igényeim, de szállás és repülőjegyek azért csak kellettek, és egyedül nem lettem volna képes ezt menedzselni. A kiadó a szülő szerepét játssza el egy zenész életében.

Az ön hangszere a hangja, ami praktikus, mert könnyen tudja magával vinni, viszont ha elromlik, nem vehet helyette újat. Hogyan vigyáz rá?
- A vigyázás legjobb módja, ha az ember nem profi énekes, mert az éneklés nagyon megterheli a hangszálakat. Ha viszont ez nem megy, akkor a legjobb recept az, hogy egészségesnek kell lenni és körültekintően kell beosztani a turnézást. Ha fáradt a hangom, nem tudok igazán jót alakítani, úgyhogy hetente négy koncertnél többet sosem vállaltam.

A korral változik a hangja?
- Persze! Minél többet énekelek, annál mélyebb lesz.

Az ön hangjának a jellegzetessége inkább a magasabb tartományokban érvényesült. Sajnálja, hogy mélyül a hangja?
- Elfogadom. Azt sajnálom, hogy az elérhető magassága a hangomnak már nem az, mint volt, de így legalább van némi változatosság. Újra és újra meg kell tanulni játszani az új hangszeren. Nem úgy, mintha hárfáról trombitára váltanék, de mondjuk úgy, mintha altszaxofonról tenorszaxofonra kellene átállnom.

Weyer Balázs