Ska, son, salsa - amerikai zenekarok az iWiW Világzenei Nagyszínpadon

Augusztus 8-án szerdán, azaz mindössze tizenkét nap múlva kezdődik a 15. Sziget fesztivál. Az iWiW Világzenei Nagyszínpad összes fellépőjét bemutató ötrészes sorozatunkban a magyar zenekarok után másodjára az amerikai kontinens vendégeit vesszük sorra (no és az egy szem japán együttest). Ska, son, salsa és egy kis cumbia, no meg a latin jazz egyik legsikeresebb képviselője a Szigeten.

Skatalites (JAM-USA) (augusztus 10., péntek, 19.45)

A pénteki nap egyik fő fellépőjét, a Skatalitesot aligha kell bemutatni, hiszen a ska zene legnagyobb intézménye eleve a stílus határozottan leghíresebb zenekara (az öndefiníció szerint: "Nem vagyunk híresek, legendásak vagyunk"), ráadásul 2003-ban már adtak egy emlékezetes koncertet ugyanezen a színpadon. A műfaj 1962-es berobbanásakor a legjobb jamaicai stúdiózenészekből alakult együttes csúcskorszaka a hatvanas évek közepén volt (kiemelkedő lemez: Ska Boo-Da-Ba - 1966), 1969-ben meg is szűnt a formáció, de egy bő évtizednyi pihenő után újjáalakult és azóta is fáradhatatlanul járja a világot. Az eredeti felállás három túlélő tagja már hetven felett van, de ezt színpadi teljesítményük alapján senki sem mondaná meg róluk. Ez fieszta lesz.

Paradox Trio (USA) (augusztus 11., szombat, 18.15)

A Paradox Trio egy kvartett és ez nem paradoxon, a névválasztás pusztán az együttes játékos mivoltára utal (még pontosabban humorérzékére, hiszen csak rövid ideig működött trióként, de a nevet mégis megtartották). A szombat délután zenélő amerikai együttes a Klezmaticsból ismert szaxofonos-klarinétos Matt Darriau saját zenekara és a megszólalásban a klezmer helyett hangsúlyosabb a balkáni fúvószene és a dzsessz házassága. A fúvós-gitáros-csellós-ütős improvizációkra épülő dalokban leginkább a balkán dallamai és ritmusai köszönnek vissza, de persze azért benne van a klezmer is, sőt ott bujkálnak cigányzenei és kelta népzenei motívumok is. A kilencvenes évek egyik vezető New York-i klubzenekara utoljára 2005-ben adott ki lemezt (Gambit), akkor - köszönhetően a kavalos-énekes Theodossii Spassovnak - a bolgár népzene hatása erősödött fel dalaikban.

Eddie Palmieri (USA) (augusztus 12., vasárnap, 21.30)

A Puerto Ricó-i származású, de már New Yorkban született zongorista, Eddie Palmieri neve talán nem cseng annyira ismerősen még a világzenében járatosak számára sem, pedig a legsikeresebb latin zenészként már kilenc Grammy-díjat tudhat magáénak. Klasszikus dzsesszt, latin dzsesszt és salsát egyaránt játszik, talán a dzsessz-rajongók körében ismertebb is, de ezúttal az 1961-ben alapított és 2002-ben újra életre keltett La Perfecta nevű salsazenekara élén jut el hazánkba. Rangját és aktuális formáját mi sem jelzi pontosabban, mint az, hogy tavaly is, idén is ő nyerte a legjobb latindzsessz-album Grammyjét.

Sidestepper (COL-UK) (augusztus 13., hétfő, 17.00)

Az amerikai kontinens-körkép végére egy megint csak hibrid zenekar maradt, a hétfői napot megnyitó Sidestepper projekt. Az angol Richard Blair és a kolumbiai zenészek fúziója a kilencvenes évek második felének elektronikus tánczenéjét és a cumbiát (no meg a salsát) keveri nagy természetességgel és lazasággal. Blair egy pár hónaposnak tervezett és végül három évig tartó kolumbiai pihenés alatt magába szívta az ottani zenéket és amikor visszatért Londonba az őt ért hatásokat visszaforgatta az aktuális tánczenei stílusokba. Gyorsan kiderült, hogy a salsa és a cumbia lüktetése mennyire szervesen összepasszítható drum 'n' bass-szel, a stúdiólemezek vibrálása pedig ordított az élő megszólaltatásért. Bár az utolsó nagylemez 2003-as (3am ()), a mostani fellépésen a már a koncertezésben megedződött új felállás által összerakott, hamarosan boltokba kerülő The Buena Vibra Sound System című korong fog terítékre kerülni. A hírek szerint igazi partilemez készült (salsa, elektro, cumbia, hiphop, dancehall, dub, afrobeat, rock keveréke), lehet rá így készülni.

Dömötör Endre