Queens Of The White Strokes - Tíz érv a mai rockzene mellett

Nagyon sokszor hallottuk már, hogy az utóbbi öt vagy tíz (húsz, harminc...) évben már semmi értékes nem született a rockzenében, mindenki csak az elődöket nyúlja, és különben is üzlet az egész. Na és? A rock köszöni szépen, megvan, sőt, idén minden eddiginél nagyobb sikk fesztiválokra járni - de kik miatt? Tíz együttes, amely nemcsak az iPod generáció számára lehet vonzó, és amely már csak nálunk számít "alternatívnak".

2002 - Interpol

Bár a Strokes nyomában kirajzó gitárzenekarok nagy évét garázsrock-revival névvel szokás illetni, a derékhaddal érkező Interpol egészen máshonnét jött, mint a The ...s mintára nevet választó zenekarok döntő többsége. A Strokeshoz hasonlóan New York-i együttes évekkel előlegezte meg ugyanis a posztpunk tömeges felélesztését, és már az ezredfordulón főként a Joy Division hatását mutatta az Interpol zenéje. Ezen kívül a nyolcvanas évek több másik sötétebb tónusú zenekara is feltűnt az elődök között, a Chameleonstól a Cure-on át a Smithsig, de szerencsére mindez a direkt másolás látszata nélkül történik.

A jól fogadott kislemezek után Turn On The Bright Lights címmel 2002-ben jelent meg az Interpol első albuma, mely talán valamennyi "új rockforradalmár" zenekar közül a legjobban sikerült debütálás volt - sajátos atmoszférájú, figyelmet követelő, rendkívül erős album, mely kiadásakor még nem okozott nagy zűrzavart a lemezlistákon, mára azonban csaknem félmillió kelt el belőle. Az utána következő Antics már kicsit energikusabb, helyenként kimondottan slágeres dalokat is tartalmazott (Slow Hands, Evil), és az album megerősítette az együttes helyét az új évezred sikeres rockzenekarai között.

A sajátosan sötét eleganciával öltözködő Interpol-tagok (különösen a basszusgitáros, Carlos D) valóságos divatdiktátorok lettek bizonyos körökben, míg magát a zenekart is sok előadó tekintette előképnek (kezdve az Editorstól a She Wants Revenge-ig), főként Paul Banks énekstílusa tért vissza több helyen is felismerhetően. Mindenesetre idén nyáron már nagy várakozás előzte meg a harmadik albumot, mely közhelyszerűen sorsdöntő egy zenekar életében.

Nos, a világszerte a lemezlisták élvonalában kezdő Our Love To Admire-rel az Interpol sikerrel vette ezt az akadályt is, és minden ízében erőteljesebb, monumentálisabb lemezzel fejezte ki igényét arra, hogy felsőbb ligába lépjen. Mindezt úgy tette, hogy nem veszítette el, ami jó volt benne, és a folytatás szervesen következik a korábbi lemezekből. Hasonló jellegű váltást hajtott végre első és második albuma között például a Killers, amelynek tavalyi albumáról azonban annyira szégyentelenül lerí a stadiontöltés szándéka, hogy ebből a vonalból sokkal inkább indokolt az Interpol szerepeltetése az összeállításban.