A Smashing Pumpkinsnak csak a nosztalgia marad

Eddig is tudtuk, hogy régen elmúltak már azok az idők, amikor a Smashing Pumpkins volt az ünnepelt amerikai rockzenekar - a felemás újjáalakulás csak még távolabbra sodorta ezeket az emlékeket. Nem fázott rá viszont az újjáalakulásra a Crowded House, példaértékű módon lép a "nagy" zenekarok közé az Interpol, még mindig megbízható a Bad Religion, a csúcsra jutott a Spoon, és erős lemezzel jelzi jelenlétét a They Might Be Giants is a lemezajánlóban.

Crowded House: Time On Earth

Várakozások: Minden idők egyik legsikeresebb ausztrál zenekara minden idők legsikeresebb új-zélandi együtteséből, a Split Enzből nőtt ki. A Split Enz frontembere, Tim Finn a hetvenes évek végén vette be zenekarába öccsét, a gitáros Neilt, aki egy idő után dalokat is komponált (köztük az Enz legnagyobb slágerének bizonyuló I Got You-t), majd gyakorlatilag a parancsnokságot is átvette az együttesben, miután Tim szólópályára lépett. A Split Enz viszont Tim nélkül halvaszületett ötlet volt, ezért Nick Seymour basszusgitárossal és Paul Hester dobossal Neil Finn új zenekart alapított, és ez lett a Crowded House, amely rövid idő alatt túlszárnyalta az elődzenekara népszerűségét. Olyan világslágerekkel, mint a Don't Dream It's Over vagy a Weather With You, világszerte szívesen látott vendég lett a rádiókban, és a kilencvenes évekre Nagy-Britanniában is a legnépszerűbb felnőttorientált popzenekar lett. Az együttes feloszlása után Neil szólóban, illetve fivérével, Timmel együtt is jelentetett meg albumot, de egyik sem kapott komolyabb figyelmet az ötödik kontinensen kívül. 2005-ben a dobos, Paul Hester öngyilkosságának szomorú apropóján került a hírekbe a zenekar, melynek még élő tagjai, Neil Finn és Seymour ezt követően kezdett újra beszélgetni arról, hogy akár új lemezt is kiadhatna a Crowded House. A terveket elhatározás, ezt pedig tett követte, és most tizennégy év után új albumnak örülhet a közönség.

Eredmény: Aki figyelemmel követte Neil Finn szólólemezeit, meggyőződhetett róla, hogy nem felejtett el dalokat szerezni, ezért nem túl nagy meglepetés, hogy a Time On Earth is egy jól sikerült szólóalbumnak tűnik, nagyszerű segítőkkel. A Hester helyére került Matt Sherrod mellett egy gitáros-billentyűs is jött a zenekarba, Mark Hart személyében, de rajtuk kívül feltűnik a volt Smiths-, jelenleg Modest Mouse-gitáros Johnny Marr két számban, illetve társszerzőként a teljes Dixie Chicks trió is. Az album a Crowded House-tól jól megszokott intelligens és érzékeny gitárpopot hozza, melyben természetesen Finné a főszerep, aki mára elismerten egyike a legjobb képességű énekes-dalszerzőknek (tanulhatna tőle sok mindenki, aki a "singer-songwriteri műfaj" jó hírét járatja le újabban). A kellemes, jobbára melankolikus dalok vélhetően hallhatók lesznek a harmincas-negyveneseket becélzó, jobbfajta rádiókban és persze a világ számos kávézójában is. Ez nem degradálás akar lenni, Finn dalainál kevés jobb aláfestő zenét lehetne találni kellemes szabadidős tevékenységekhez, melybe természetesen a fejhallgatóval való zenehallgatás is beletartozik. Az olyan számok pedig, mint a She Called Up vagy a Silent House a legjobb Crowded House-dalokkal is versenybe szállhatnának.

Kiknek ajánlható: Azoknak, akik sosem tudják, melyik együttes is énekli azt, hogy "Everywhere You Go, Always Take The Weather With You". Meg akik szeretik a dalközpontú, okos gitárpopot.

Olyan, mint: Paul McCartney lenne, ha birkák millióival zárták volna egy szigetre a déli féltekén.

(IB)