The Hives: Még senkit sem láttunk, aki jobb lett volna nálunk

Másodszorra győzte meg a Sziget közönségét a svéd Hives arról, hogy napjaink egyik legjobb koncertzenekarát tisztelhetjük benne. A koncert előtt interjút is adtak az [origo]-nak, és készségesen beszéltek mindenről, leszámítva fiktív hatodik tagjukat, a közhiedelem szerint nem is létező Randy Fitzsimmonst, akiről mélyen hallgattak.

Többször is mondtátok már, hogy magatokat tartjátok a legjobb rockzenekarnak. Tényleg nem láttatok még soha senkit, aki jobb lett volna, mint ti?
HPA: Hát, sokfajta stílus van azért, de abban a fajta energikus rock & rollban, amit mi nyomunk, még tényleg nem láttam senkit, aki jobb lett volna nálunk. Ugyanakkor azt is hozzá kell tegyem, hogy még soha nem láttam magunkat élőben. A DVD-k alapján kurva jók vagyunk, vagy nem?

De, igen. Egy kisvárosban, Fagerstában alakultatok, azóta is ott éltek, vagy felszippantott már a rock & roll életforma?
CD: Pelle és Vigilante, a gitárosunk Stockholmban élnek, a másik két tag Fagerstában, én pedig egy hozzá közeli kisvárosban.
HPA: Ami meg azt illeti, momentán abszolút rock & roll életformát élek, így, hogy turnézunk, de otthon annyira nem jellemző rám, egy éve például nem csináltam az égvilágon semmit. Leszámítva azt, hogy vártam, hogy megint turnézzunk.

Az anyanyelveteken soha nem próbáltatok énekelni?
HPA: Alkalmi formációkban már énekeltem svédül odahaza, de a Hives angol nyelvű dalokat énekel. Bár szerintem ennek nincs olyan nagy jelentősége, az emberek úgysem általában a szövegeket hallgatják, hanem a zenét. Van nagyon sok jó svéd együttes, amelyik svédül énekel, de mi angol nyelvű számokat írunk, így alakult.

Pontosabban nem ti írjátok, hanem Randy Fitzsimmons, a láthatatlan hatodik tag. Őt miért nem hozzátok soha magatokkal?
HPA: Hát, ő nem szeretné, ha beszélnénk róla. De persze, természetesen ő írja a dalainkat, nagyon sokat köszönhetünk neki.

Amikor öt-hat éve befutottatok, lényegesen kevesebb gitárzene volt a piacon, mint most. Mit gondoltok, mekkora szerepetek van mindebben?
HPA: Sokféle zenét hallgatunk azért, de azért örülünk, hogy több a gitárzene úgy általában. Az pedig külön jó érzés, hogy ebben nekünk is van némi részünk, bár megmondom őszintén, nekem az a legfontosabb, hogy én ezt csinálhassam, amit. Szerintem a legnagyszerűbb dolog a világon az, ha tinédzserként egy gitárbandában játszol. Sőt, huszonévesként is.

És harmincasként?
HPA: Hát igen, köszönöm a célzást, jövőre már odaérek, de biztosan úgy is élvezni fogom.

Inkei Bence