A Led Zeppelinre alapozva

Most már biztos, hogy novemberben újra összeáll egy koncert erejéig a Led Zeppelin, és ez az örömteli esemény arra indított bennünket, hogy bemutassunk tíz olyan előadót, amely Plant és Page munkássága nélkül nem tartana ott, ahol. Tudjuk, hogy ez a halmaz elég tág, ezért a magától értetődők helyett igyekeztünk nem feltétlenül egyértelmű "utódokat" is kiválasztani.

Amikor a hisztérikus emo-punkban utazó amerikai At the Drive-In hat év működés és három nagylemez (köztük a rendkívül sikeres, már nagykiadónál megjelentetett Relationship Of Command) után váratlanul beadta a kulcsot, a zenekar háromötöde Sparta, a maradék két tag (jelesül Omar Rodriguez Lopez és Cedric Bixler Zavala) pedig Mars Volta néven folytatta a zenélést.

Míg előbbiek többé-kevésbé megmaradtak az anyazenekarral megkezdett úton, addig a Mars Volta egy meglepő váltással a progresszív rock mellett tette le a garast, és ma már elmondható, hogy jól döntöttek; prog.-rock zenekar talán harminc éve nem volt ilyen népszerű mint a Mars Volta az utóbbi időben. Zenéjükben a hard rock keménysége és teatralitása, a kortárs, absztrakt zene bizarr hangképei és struktúrái, a Yes vagy a King Crimson által lefektett progresszív rockzenei hagyományok, a latin zene ritmusvilága és persze az emós, punkos gyökerek forrnak össze egy egészen egyedinek ható hangzássá, amelyben már első hallásra is jónéhány Zeppelines manír és hatás fedezhető fel, olyannyira, hogy a szaksajtó és a rajongók egy része egyenesen Page-ék reinkarnációjának tartja a zenekart.

Az énekes, Cedric Bixler-Zavala színpadi teljesítménye, hanyag mikrofontartása és persze pengeéles falzettjei egyaránt eszünkbe juttathatják Robert Plant-et és a Zeppelint, az improvizatívnak ható témák, az egyszer könnyed, játékos jammelős, máskor túlírt és komplex, néhol pedig repetitív, de végső soron dögös és zúzos dalaik nemkülönben.