A Led Zeppelinre alapozva

Most már biztos, hogy novemberben újra összeáll egy koncert erejéig a Led Zeppelin, és ez az örömteli esemény arra indított bennünket, hogy bemutassunk tíz olyan előadót, amely Plant és Page munkássága nélkül nem tartana ott, ahol. Tudjuk, hogy ez a halmaz elég tág, ezért a magától értetődők helyett igyekeztünk nem feltétlenül egyértelmű "utódokat" is kiválasztani.

Minden idők legsikeresebb kanadai rockzenekara - legalábbis ha a lemezeladásokat nézzük - kétségkívül a Rush. A (korai) Led Zeppelin-féle bluesrockból induló, majd a hetvenes évek közepére megkerülhetetlen prog-rock monolittá merevedő zenekar mindamellett abban is egyedülálló, hogy a progresszív, művészi törekvések mellett mindig teret engedett a hagyományos, riffelős, javarészt Zeppelin inspirálta hard-rocknak is.

Habár igen hamar megtalálták a saját hangjukat, a nagy példakép hatását soha nem tudták (és talán nem is akarták) teljesen levetkőzni, még legutóbbi lemezük, az idén megjelent Snakes & Arrows is több helyen merít a Zeppelin életművéből. És persze ne felejtsük el a dobos Neil Pert misztikus-filozófikus dalszövegeit sem (amelyek mögé szintén nem nehéz odaképzelni Robert Plantet), amelyek, akárcsak a magas szintű zenei teljesítmény, vagy az énekes Geddy Lee, gyakran Plantes hangja, szintén kikerülhetetlenek, ha a Rush-ról van szó.

Persze korántsem arcátlan lenyúlásról van szó, ráadásul a Rush a saját jogán is sokat tett hozzá a rocktörténelemhez, hisz hetvenes években készült lemezeikkel gyakorlatilag lefektették a modern, progresszív metal alapjait.