A Led Zeppelinre alapozva

Most már biztos, hogy novemberben újra összeáll egy koncert erejéig a Led Zeppelin, és ez az örömteli esemény arra indított bennünket, hogy bemutassunk tíz olyan előadót, amely Plant és Page munkássága nélkül nem tartana ott, ahol. Tudjuk, hogy ez a halmaz elég tág, ezért a magától értetődők helyett igyekeztünk nem feltétlenül egyértelmű "utódokat" is kiválasztani.

The White Stripes

Jack és nővére, Meg White duója úgy lett a 2000-es évek egyik legünnepeltebb formációja, hogy a lehető legdivatjamúltabb hatásokat ötvözte zenéjében. Mégis, ki másra emlékszünk az ezredforduló sztárjai közül, aki büszkén hirdette volna vonzalmát a Delta-blues, a country, a folk rock vagy éppen a Led Zeppelin iránt? A White Stripes pont ezekből gyúrt össze egy olyan zenei világot, amely egyszerre sok mindenre emlékeztet, ugyanakkor mégis egyedi és semmivel sem összetéveszthető.

A gitáros-énekes-dalszerző Jack White-ra körülbelül ugyanolyan nagy hatással volt Robert Plant éneke, mint Jimmy Page gitárjátéka, és már az együttes pályafutásának korai lemezein is tisztán hallható a két óriás "jelenléte", no meg az, hogy White is hasonló végén fogja meg a blues örökségét, mint ahogyan azt a Led Zeppelin tette.

Igazán azonban a legutóbbi, idén megjelent albumon, az Icky Thump-on hallatszik mindez: White éneke nem egy számban egy az egyben Plantet idézi, mint ahogy az ösztönös, de mégis technikás gitár pedig egy belassult Page-re emlékeztet leginkább. Sőt, még a jobbára visszafogott Meg is úgy csépeli a cintányérokat, mintha John Bonham szemtelen kislánya lenne. Mindez a címadó számban a leginkább nyilvánvaló, amely azonban mindezek ellenére (többek között a valószínűtlen és váratlanul megjelenő billentyűhangoknak köszönhetően is) mégis teljesen egyéni darab. A Catch Hell Blues akár a Physical Graffiti-n is lehetett volna, míg a Prickly Thorn a harmadik, folkos Led Zeppelin albumot idézheti emlékezetünkbe - de egyik sem puszta másolat, hanem mindkettőben van egy jellegzetesen "jack white-os" csavar. És ahogy ez már más előadó esetében is előfordult, a példakép sem volt rest leróni a tiszteletét: Page két éve novemberben feltűnt egy londoni White Stripes-koncerten a közönség soraiban