Britney a robotpilótára bízta új lemezét

Csodák csodájára Britney Spears az eseménydús mindennapjai mellett is tudott fordítani elegendő időt egy új nagylemez elkészítéséhez, mely négy év után az első ilyen. Az albumon dolgozó producercsapat pedig megoldotta, hogy az énekesnőnek a lehető legkevesebb időt kelljen a stúdióban töltenie, az eredmény egy már-már robotikus hangzású dance poplemez. Visszatért az Eagles is, ám nem négy, hanem huszonnyolc év után, de a fonalat könnyedén felvették, míg a Backstreet Boys kitart új irányvonala, az érett, felnőtt popzene mellett. Lemezajánló.

Britney Spears: Blackout

Várakozások: Négy év után jelentkezik új lemezzel Britney Spears, aki az utóbbi időben már szinte semmivel nem szolgált rá a "Pophercegnő" elnevezésre, hiszen sokkal többet lehetett olvasni róla bírósági ügyek, elvonókúra, válás és kopaszra borotvált feje kapcsán, semmint a világ slágerlistáit meghódító dalai ürügyén. A 2003-as In The Zone óta csak egy válogatás- és egy remixalbum került Spears nevével a boltokba, és négy év azért a popzenében nagyon sok idő. Ezalatt előkerült a semmiből például egy Rihanna nevű énekesnő, eredményes szólókarriert kezdett Beyoncé és Gwen Stefani, sikerrel találta ki magát újra Nelly Furtado, sőt, Madonna is kisebb bizonytalankodás után újra jelezte, hogy korántsem akar még nyugdíjba vonulni. És akkor még nem is beszéltünk a régi nagy vetélytárs, Christina Aguilera változatlanul sikeres pályájáról, sőt, egy időben már Britney utódját is kijelölték Hilary Duff személyében, aki azonban egyelőre a kis lépések politikáját követi, de az is lehet, hogy szimplán nem akar pophercegnő lenni, ami Britney karrierjét látva nem is lenne meglepő. Mindenesetre nagyon sok minden változott azóta, hogy Britney egy teljes korosztály elsőszámú kedvence lett világszerte, és egyre aktuálisabb a kérdés, hogy vajon a világnak 2007-ben mennyire van szüksége Britney Spearsre, mint énekesnőre. Félreértés ne essék, Britney, mint híresség továbbra is jobban érdekli a közvéleményt, mint talán bárki más, de hogy lemezeinek hiánya olyan igazán fájó űrt jelentene a popvilágban, azt így nem mernénk kijelenteni. Mint ahogyan azt sem, hogy énekesnőként igazán markáns és önálló személyisége lenne, aki rendelkezik bárminemű egyéniséggel azontúl, hogy elsőrangú marketingcsapat áll mögötte. Van tehát tét rendesen, főleg, hogy az utóbbi idők botrányai, és különösen pedig az MTV Video Music Awards gálán való leszereplése után sokan azt is megkérdőjelezték, hogy Spearsszel egyáltalán számolni kell még a jövőben.

Eredmény: A Blackout - melynek megjelenését két héttel előrehozta a kiadó, miután idejekorán kiszivárgott az internetes fájlcserélőkre - kétségtelenül modern és trendi hangzású lemez, olyan, amilyennek egy mainstream dance poplemeznek 2007-ben lennie kell. Ez nem is csoda, ha azt nézzük, hogy segédkezik Spearsnek egy sor menő dalszerző- és producer-csapat, kezdve a Toxic-kal már bizonyított svéd Bloodshy & Avanttól Pharrell Williamsen át a feltörekvő Danjáig. Így van a lemezen futurisztikus diszkó á la Justin Timberlake, szexi szintipop á la Gwen Stefani vagy sikamlós, áramvonalas dance pop á la Rihanna, és van pár kifejezetten jól sikerült szám is. Így különösen érthetetlen, hogy miért a bántóan semmilyen Gimme More lett az első kislemez, amikor olyan dal is van az albumon, mint a sokkal fülbemászóbb Piece Of Me vagy a Heaven On Earth robotikus alapú elektropopja. A gond csak az, hogy nem világos, mekkora szerepe van magának Britney-nek abban, hogy ez a lemez olyan lett, amilyen. Összesen hét producerrel és huszonnégy (!) dalszerzővel megtámogatva erős a gyanú, hogy Spears csak párszor beugrott a stúdióba, hogy engedelmesen felénekelje az énekrészeit (melyek nagy része a biztonság kedvéért agyon is lett effektezve), és körülbelül akkora súlya volt a szavának az albummal kapcsolatban, mint a kedves olvasók bármelyikének. Mert tévedés ne essék, valamennyi menő popcsajnak besegítenek sztárproducerek Gwen Stefanitól a Sugababesig, az ő számaikon azonban érződik, hogy egyenesen nekik lett írva, sőt, ők maguk is alakítottak rajta valamin, míg a Blackout számainak nagy részében Britney tetszés szerint felcserélhető lenne egy másik szexi popsztárra. Persze ha azt nézzük, hogy mennyire adja saját magát Britney a lemezen, akkor végül is tényleg azt a nőt halljuk, aki éjszakákat bulizott át Paris Hiltonnal, és hónapokon át bőséggel szolgáltatott muníciót életvitelével a bulvárlapoknak. Ennek megfelelően mind a zene, mind a szövegek meglehetősen túlfűtöttek, sőt, maga Britney is igyekszik minél erotikusabb nyögésekkel feldobni a produkciót, vagyis ha úgy tetszik, a Blackout híven dokumentálja az énekesnő zűrös elmúlt egy évét. A maga műfajában végül is profi lemezzel van dolgunk, de hogy megtudjuk-e valaha, vajon Britney Spears tényleg ilyen lemezt szeretett volna csinálni, vagy csak teszi, amit mondanak neki, annak egyre kisebb a valószínűsége.

Kiknek ajánlható: Aki szereti Britney-t mint énekesnőt. Aki csak jófajta csajos popzenét keres, a fent említett nevekkel jobban jár.

Olyan, mint: Egy amfetaminszármazékokon élő Kylie Minogue, miután újra összejött Jason Donovannal.

(IB)