Britney a robotpilótára bízta új lemezét

Csodák csodájára Britney Spears az eseménydús mindennapjai mellett is tudott fordítani elegendő időt egy új nagylemez elkészítéséhez, mely négy év után az első ilyen. Az albumon dolgozó producercsapat pedig megoldotta, hogy az énekesnőnek a lehető legkevesebb időt kelljen a stúdióban töltenie, az eredmény egy már-már robotikus hangzású dance poplemez. Visszatért az Eagles is, ám nem négy, hanem huszonnyolc év után, de a fonalat könnyedén felvették, míg a Backstreet Boys kitart új irányvonala, az érett, felnőtt popzene mellett. Lemezajánló.

Saves The Day: Under The Boards

Várakozások: Az éppen tíz évvel ezelőtt, New Jersey-ben alakult Saves The Day tagjainak többsége még gimnáziumba járt, mikor első lemezük, az emo-s ízekkel is bíró, de alapvetően még hardcore-punk bűvöletében fogant Can't Slow Down 1998-ban megjelent. A kissé tinédzseres, dühös megszólalás később a pop-punk, és még hangsúlyosabban az emo felé fordult, az egy évvel későbbi Tough Being Cool-on pedig az is kiderült, hogy a fiúk (egészen pontosan az egyetlen állandó tag, a zenekarvezető énekes-gitáros Chris Conley) ügyes dalszerzők, az stílus térnyerésével egyidőben pedig őket is elérte a siker. A 2001-es Stay What You Are, és az arról kimásolt, klippel is megtámogatott At Your Funeral már többszázezres eladásokat hozott a bandának, a soronkövetkező album, a kísérletezős, érettebb és kevésbé slágeres In Reverie viszont már sok régi rajongónak csalódást okozott, így a tavalyi Sound The Alarm-on ismét a pop-punk felé vették az irányt

Eredmény: Nincs ez másként az aktuális lemez esetében sem, ami nem is csoda, hiszen a zenekar szándéka szerint az Under The Boards a tavalyi lemezzel kezdődő album-trilógia második darabja, melynek harmadik része, a Daybreak jövőre várható. A fő csapásirány tehát a másodikhullámos emós pop-punk, talán egy leheletnyivel finomabb csomagolásban és több lassabb tempójú, fifikásabb számmal, mind azt eddig megszokhattuk, ilyenformán az In Reverie lemez rajongói is találhatnak itt kedvükre valót. Chris Conley nazális rajzfilmhangja karakteresebb mint valaha, és ugyan mindent vivő slágert (mint anno az At your Funeral) ezúttal nem írt a lemezre, az erős és következetesen végigvitt koncepció, egyenletes színvonal bőven kárpótolják majd a hallgatókat.

Kiknek ajánlható: Öregedő emósoknak.

Olyan mint: A zenekar majd' minden korszakából szemezgető, szimpatikus poplemez.

(SZSZCS)