Juanes hazatér

A világ jelenlegi legnépszerűbb hímnemű latin rocksztárja, Juanes új lemezén több a latin zenei elem, mint korábbi albumain. Vanessa Paradis hét év szünet után csinált egy könnyed és elsőrangú poplemezt, Wyclef Jean nem bánkódik, amiért nem jött össze a Fugees újjáalakulása, hanem tíz év után elkészítette sikeres első szólólemezének folytatását, Ghostface Killah pedig nem bír leállni, még úgysem, hogy anyaegyüttese is új lemezt ad ki a jövő héten.

Juanes: La Vida... Es un Ratico

Várakozások: A kolumbiai Juanes jelenleg vitán felül a legnépszerűbb latin férfi popsztár. Az idén harmincöt éves énekes karrierjét még a nyolcvanas évek végén, az Ekhymosis nevű hard-rock/metal zenekarban kezdte, és ugyan slágeres, Metallica inspirálta zenéjükkel igen népszerűvé váltak a maguk idejében, esélyük sem volt kitörni a kolumbiai zenei gettóból, így a csapat tíz év működés után, 1998-ban fel is oszlott. Juanes ezután szólópályára lépett, és két éven belül meg is jelent első nagylemeze, a Fijate Bien, amely először megint csak hazai pályán keltett feltűnést, de köszönhetően a három latin-grammy díjnak a világ többi része is hamar felfigyelt az albumra és erre a sármos, kolumbiai latino-rockerre, akinek a pályája innentől kezdve egyértelmű diadalmenet. A 2004-es keltezésű Mi Sangre világszinten is áttörést hozott, és Juanes innentől kezdve már nem csak a spanyol anyanyelvű zenehallgatók körében volt az elsőszámú sztár, hanem olyan, korábban - a nyelvi akadályok miatt - elképzelhetetlen helyeken is vezette a slágerlistákat (a La Camisa Negra című számmal) mint Németország vagy Franciaország. És akkor a további kilenc Grammy-díjról (így az énekes eddigi mérlege összesen tizenkettő) és a több mint tízmilliós lemezeladásokról még nem is beszéltünk.

Eredmény: A La Vida...Es un Ratico (Az élet csak egy pillanat) című lemezzel pedig gyaníthatóan nem szakad meg a sikersorozat, tekintve, hogy már eddig is több mint egy millió példány fogyott belőle. Az album pedig pontosan azt hozza, amit az énekestől megszokhattunk, azaz populáris, gyakran érzelmes, spanyol nyelvű rockzenét, latin ízekkel gazdagítva, és többnyire a klasszikus dob-gitár-basszusgitár rockzenekari formációra hangszerelve. Juanes kolumbiai zenei öröksége ezúttal még jobban az előtérbe kerül, így talán mind közül ez a leginkább "latinos" nagylemeze. Olyan népszerű, tradicionális kolumbia tánczenei stílusok kapnak itt főszerepet, mint a mint a vallenato, vagy a karibi cumbia, de akad a lemezen tempós rockszám (No Creo En El Jamas), countryba hajló, zongorás ballada (Minas Pedras), Santana-szerű gitárszólóval megfűszerezett latin-rock (az első kislemeznek választott Me Enamora) is.

Kiknek ajánlható: A latin popkultúra megszállotjai mellett a mainstream rock kedvelőinél is bejöhet.

Olyan, mint: Egy kolumbia, Bonóba oltott Bon Jovi.

(SZSZCS)