Ringo Starr harminc évet utazik vissza

A hetvenhez ijesztően közel járó Beatles-dobos, Ringo Starr egy nosztalgikus és szimpatikus lemezzel nyitja meg az év első lemezajánlóját, az Eleven Holdból ismerős Zselenszky Tamás pinceszínházakban búslakodik, széppé varázsolja a disszonanciát a Magnetic Fields, míg a bombasztikus, nagyívű hangzással sem teljesen meggyőző a szimpatikus British Sea Power. Idény eleji lemezajánló.

British Sea Power: Do You Like Rock Music?

Várakozások: Ez a nevében ironikusan még mindig a brit tengeri fölényt hirdető brightoni zenekar kezdettől fogva komoly potenciált árult el, de első két lemezével még nem sikerült igazolnia, hogy valóban eredeti zenei világgal rendelkezne, bár kétségtelenül szimpatikus együttesről van szó. A kezdetben öttagú British Sea Power sajátos szövegeivel és témaválasztásaival (ki más írna számot madárlesről?), frenetikus hangulatú koncertjeivel és szórakoztató médiaszerepléseivel hamar elismerést vívott ki magának a brit sajtóban, és egyre komolyabb tábort is toborzott magának. Második albuma, a 2005-ös Open Season már fel is került a brit Top 20-ra, és az együttes világszerte is egyre több hívet szerzett magának, de ettől még továbbra is csak a futottak még kategóriában tudta megvetni a lábát, főleg, hogy a klíma nem éppen a British Sea Power intellektuális indie rockzenéjének kedvezett. Azóta kilépett a zenekarból a billentyűs Eamonn (a tagok csak a keresztnevüket használják), a többiek nélküle folytatták, és rengeteget turnéztak, felvettek egy EP-t is még az ősszel, és persze bíztak abban, hogy az a bizonyos harmadik album az esetükben tényleg sorsfordító lesz.

Eredmény: Bár a British Sea Power korábbi lemezein is nagyjából meg lehetett állapítani, hogy az együttest elsősorban a brit posztpunk és az amerikai indie rock irányából érték a legerősebb hatások, itt most még egyszerűbb a dolgunk. A Do You Like Rock Music? ugyanis egyértelműen az Arcade Fire himnikus, nagyívű hangzását idézi, ami nem is véletlen, hiszen a lemez egyik producere, Howard Bilerman dobolt a kanadai zenekar első lemezén, a Funeral-on. A bombasztikus megszólalás mellett az énekes, Yan is kicsit hasonlóan pátoszosan énekel, mint Win Butler, de azt kell mondjuk, hogy amellett, hogy a British Sea Powertől kezdettől fogva sem állt túl távol ez a fajta előadásmód, a zenekarnak kimondottan jól is áll ez a fajta megszólalás. A No Lucifer és a minimálbérért dolgozó kelet-európai bevándorlókat üdvözlő Waving Flags a zenekar eddigi legjobban sikerült dalai, melyekhez hasonlóan jó szám sajnos nincs több ugyan a lemezen, de sejteni engedi mindkettő, hogy a zenekar talán még egyszer képes lesz egy igazán karakteres és emlékezetes dalokkal megpakolt albumot készíteni. A Do You Like Rock Music? nem rossz lemez, de még mindig nem mutatja azt, hogy valóban a generációja kimagasló jelentőségű zenekaráról volna szó a British Sea Power esetében.

Kiknek ajánlható: A hangos gitárok, a telt hangzás, Dosztojevszkij és a madarak szerelmeseinek.

Olyan, mint: A lemezcímben feltett kérdésre válaszolva szerethető rockzene, de még mindig nem az, amiért rajongani is lehetne.

(IB)