A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
6
Ezüstérem
7
Bronzérem
6

Válogatós - jó és kevésbé jó válogatáslemezek

Vágólapra másolva!
Bár válogatáslemezek szempontjából a karácsony előtt időszak számít főszezonnak, az egyes előadók és zenekarok Greatest Hitsei és Best Ofjai egész évben stabil szereplői a listáknak. Az egy adott művész életművéből válogató albumtípus egyelőre jól tartja magát, ám a dalonkénti letöltés korában nem elképzelhetetlen, hogy lassan bealkonyul a gyűjteményes korongoknak. A napokban jelent meg a jeles angol énekes, Morrissey legújabb (sokadik) kompilációja, heves vitákat gerjesztve a válogatások aktuális létjogosultságáról.
Vágólapra másolva!

Befejezésül térjünk a legjobb legjobbakra, 25 válogatás melyet érdemes beszerezni (sokszor még akkor is, ha az előadó/zenekar teljes életműve a birtokunkban van):

The Beach Boys: 20 Golden Greats (1976)

A Beach Boys nyári slágereivel és komoly nagylemezeivel egyaránt maradandót alkotott, számos gyűjteményes albuma közül ezzel érdemes kezdőként találkozni, hiszen tökéletes keresztmetszetet nyújt. Azoknak is jól jöhet, akik gyakran hallgatják a klasszikus nagylemezeket, számos kislemez-sláger szerepel rajta, szép ívet ír le a kezdetektől a hetvenes évek elejéig.

Neil Young: Decade (1977)

Neil Young neve alatt nem csak nagyon rosszul szerkesztett kompiláció fut, hanem egy kiemelkedő is. Az évtizedes karriert eredetileg három vinyl-lemezen átfogó Decade a Buffalo Springfieldes kezdetektől a Crosby Stills Nash & Young-slágereken át a szólókarrier legjobb dalai mellett értékes és cseppet sem kilógó ritkaságokat is tartalmaz.

John Lennon: Shaved Fish (1975)

Lennon 1975-ös visszavonulásakor kiadott karrier-keresztmetszete az albumokon nem szereplő kislemezekkel is szolgál, ám a slágerek túl nagyon jó lemezdalokat is tartalmaz, ha nem teljességre törekszünk (mellyel a későbbi válogatások szolgálnak) egy hibátlan lemez foroghat a lejátszónkon.

Elton John: Greatest Hits (1974)

Ugyanez az eset Elton John első, és nagy sikert megélt dalcsokrával. A válogatáson a Elton hetvenes évek eleji elsőosztályú zongorás poplemezeinek valóban legjobb dalai sorjáznak, ezzel a kollekcióval mellőzhetünk mindenféle későbbi kisiklást.

ABBA: The Definitive Collection (2001)

Az ABBA-tól a Gold is megfelelő merítkezés a kommersz popzene egyik csúcséletművébe, de esetükben érdemes ezt a későbbi bővebb, kétlemezes gyűjteményt keresni, hiszen a kevésbé nagy slágerek és kislemezre nem is másolt felvételek is mind gyöngyszemek.

Aretha Franklin: Aretha's Greatest Hits (1971)

A soul királynője megsértődhet Beyoncére, aki nemrégiben helyette Tina Turnert illette e címmel, de teljesen jelentéktelen, hogy minek is nevezzük. Ezt a tizennégy hibátlan dalt, vagy a későbbi 30 Greatest Hits című válogatást ismerni kell tőle!

Curtis Mayfield & The Impressions: The Anthology 1961-1977 (1992)

A soul egyik férfi sztárjához szintén érdemes válogatáslemezen keresztül közelíteni (sőt szinte minden funkos, soulos előadóhoz, hiszen a hatvanas években a slágerekről szólt a műfaj) Ha pedig megtetszett - mondjuk jelen esetben Mayfield-slágertermése - a hetvenes évekbeli koncept-lemezeket már úgyis kénytelenek leszünk beszerezni...

Bob Marley: Legend (1984)

Mr. Bobbytól ezt a lemezt ismerik a legtöbben, ha nincs is meg, valami buliban már biztos hallottuk. Ugyan esetében valóban érdemes leásni a hatvanas évekbeli soulos reggae felvételekig, és persze a hivatalos nagylemezek is alapvetők, de ez a nagysikerű válogatás koncentrált mennyiségével is megfelelő.

Roxy Music: Greatest Hits (1977)

A hetvenes évekbeli popzene egyik legjobb, legfontosabb életműve a Bryan Ferry vezette, korai korszakában Brian Enot is soraiban tudó Roxy Musicé. Ennek a még ma is elképesztően friss, új hullám előtti, új hullámos, avantgárd popzenének ez a tizenegy szám a szubsztanciája. Az első visszatérés előtt jelent meg, az utána jövő három album is hozott remek dalokat, de ennél jobb válogatást nemhogy tőlük, de mástól is csak elvétve találunk.

Blondie: The Best Of Blondie (1981)

A Blondie-tól nem könnyű tökéletes Best Of-ot találni, pedig egyre szüksége van mindenkinek, aki szereti a jó popzenét. Ez a legelsőként megjelent tulajdonképpen megtenné, csak az a baj vele, hogy a nemzetközi kiadásról hiányzik a One Way Or Another című diszkóklasszik, így az amerikai kiadást kell keresnünk, mert azon rajta van (vagy esetleg a 2002-es Greatest Hits is megteszi, és akkor még a kései Maria-t is megkapjuk).

Jam: Greatest Hits (1991)

A jelenlegi brit indie-rock színtérre talán legnagyobb hatást gyakorló Jam nagylemezes zenekarként is briliáns, ám minden idők egyik legjobb kislemez-sorozata miatt érdemes olykor csak a slágereibe belefeledkezni. Az 1982-es dupla Snap! is remek válogatás, ám az ritkaságokat is rejt, úgyhogy a tökéletes, tizenkilenc számos slágerparádét ezen a lemezen kapjuk meg.

Buzzcocks: Singles Going Steady (1979)

A Buzzcocks az egyik legfülbemászóbb klasszikus punk életművet alkotta meg kislemezivel, ezen a lemezen nincs is más, csak pontosan az. Az első nyolc kislemez A oldala az A oldalon, és azok B oldala a B oldalon, tizenhat egyenrangú pop-attak!

Squeeze: Singles 45's And Under (1982)

A Buzzcockshoz hasonlóan a Squeeze-t is először egy kislemez-válogatáson keresztül érdemes megismerni, ám esetükben a csúcslemezek is kihagyhatatlanok lesznek. Klasszikus és újhullámos dalszerzői erények remek amalgámja.

Madness: Complete Madness (1982)

Ez kemény meccs az 1992-es Divine Madness válogatással, de valamelyiket szintén jó a közelünkben tudni. A Divine a későbbi borongósabb, szofisztikált popdalokból is merít, ez viszont csak a kicsattanó korai korszakból.

Minor Threat: Complete Discography (1989)

A rövid életű, annál nagyobb nagyhatású amerikai hardcore zenekar villámdalaiból készült Complete Discography arra is példa, amikor egyetlen lemezen is elfér egy zenekar teljes termése, és mégis mindent ismerni kell róla!

Chic: Les Plus Grands Succes De Chic - Chic's Greatest Hits (1979)

A diszkókorszak legnagyobb hatású amerikai zenekarának válogatása biztos házibuli-bomba még a legkifinomultabb társaságban is. Ha nem is a számtalanszor lenyúlt eredetiket, de valamelyik Chic-alapot hasznosító rap-, funk-, diszkó-slágert biztosan ismerjük.

Donna Summer: On The Radio - Greatest Hits Volumes I & II (1979)

Ezen a dupla albumon szintén megannyi klasszikus bújik, az ős-techno I Feel You mellett még tucatnál is több méltatlanul elfeledett, szexi táncsláger.

Kate Bush: The Whole Story (1986)

Öt darab remekbeszabott nagylemez után jelent meg Bush kisasszonytól ez a remekbeszabott válogatáslemez, ha csak ötven percünk van a kikapcsolódásra, ezt válasszuk.

Madonna: The Immaculate Collection (1990)

Ahogy a cím is mondja, ez bizony egy makulátlan gyűjtemény Madonna nem feltétlenül makulátlan nyolcvanas évekbeli nagylemezeiről. Talán a legjobb popzenei Best Of.

Pet Shop Boys: Discography (1991)

Szintén a nyolcvanas évekről szól a Pet Shop Boys első gyűjteményes albuma, és Madonnához hasonlóan szintén a tökéletes pillanatban került sor az összegzésre, még egyetlen korongon elfért az összes kislemez-sláger.

The Pogues: The Best Of The Pogues (1991)

Az ír folk-punkos Pogues pontosan az a zenekar, amelytől minimum egy válogatásnyi sláger az összes háztartásban kötelező lenne. Bohém, kendőzetlen, játékos, életvidám és pohár aljára néző bölcsességek, mint az élet folyása.

Beastie Boys: The Sound Of Science (1999)

A Beastie Boys jó eséllyel pályázik a legslágeresebb hiphop zenekar címére, a leginkább változatosra meg egészen biztos nyertesként jelentkezhet. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy egy nagyon okosan összeállított, slágerszintű ritkaságokkal felturbózott dupla antológia foglalja össze karrierjük első húsz évét, világos, hogy a legjobb válogatáslemezek egyikéről beszélünk.

The Boo Radleys: Find The Way Out (2005)

Ez a kilencvenes évek közepén pünkösdi britpop-királyságot ült zenekar jóval értékesebb annál, mint amennyire az utókor (nem) emlékezik rá. Ezzel a dupla válogatással kezdők és haladók is jól járnak, számos ritkaság mellett a legjobb dalokkal nagyszerű betekintést enged a méltatlan sorsú formáció munkáságába.

Luke Haines Is Dead (2005)

A saját együtteseket számolva az Autersszel indult Luke Haines szintén hasonló eset. A Suede mellett kijelölte a britpop-csapásirányát, majd többféle zenekar neve alatt és szólóban is hibátlan életművet fektetett le, amiről alig néhányan vettek tudomást. Ezzel a háromlemezes kiadvánnyal sok minden pótolható.

Super Furry Animals: Songbook vol. 1 (2005)

A kilencvenes évek és az új évezred egyik legjobb zenekarának bámulatos dalai szépen sorban. Egyszerűen tökéletes.

Természetesen nem törekedhettünk teljességre, a sort még hosszan lehetne folytatni...

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!