Falakat döntő popdiplomaták

A tervek szerint 2009-ben Észak-Koreában lép fel a legendás gitáros, Eric Clapton. Ha elfogadja a meghívást, ő lehet az első nyugati popzenész, aki a kommunista országban koncertezik. Nemrég mi is hasonló esetekről számoltunk be: Morrissey és Chris De Burgh is Irán felé venné az irányt, hogy elsőként lépjenek fel a közel-keleti országban az 1979-es forradalom óta. A BBC nemrég mutatta be azokat a zenészeket, akik áthágták a kulturális akadályokat egy-egy elnyomott országban. Ennek segítségével most mi is bemutatunk néhány jelentős popdiplomatát.

Nyugati popsztárok Szovjetunióban

A Boney M már nagy névnek számított a Szovjetunióban, mikor 1978 utolsó hónapjában Moszkvában lépett fel. Ebben az évben érte el a legnagyobb sikereit a zenekar, s az akkori nagylemezük, a Nightflight to Venus egész Európában óriási durranás volt. A korongon olyan slágerek kaptak helyet, mint a Rivers Of Babylon vagy a Rasputin. Ez utóbbi dalt hazánkban betiltotta a Magyar Rádió, nehogy sértse szovjet barátaink lelkivilágát. A túlbuzgó magyar cenzorok nagyot nézhettek, amikor az oroszok beengedték a zenekart a fővárosukba, sőt a hírhedt orosz sarlatánról szóló dalt is előadhatták. A koncertre több mint százezer ember próbált meg jegyet szerezni.

A Boney M hivatalosan a nyolcvanas évek közepén kettévált, ám mindkét utódzenekar továbbvitte a nevet, élükön egy-egy alapító taggal. Tavaly októberben nagy sikert aratott az egyik Boney M a grúz-oszét konfliktus frontvonalán, a grúz ellenőrzés alatt álló Tamaraseni faluban. Az eseményre nem csupán a környező grúz falvakból, hanem az ország minden részéből összecsődültek az együttes hívei, és még Mihail Szaakasvili elnök is felbukkant a hallgatóság körében. A grúz vezetés azt remélte a koncerttől, hogy Tamarasheni parasztjai is látják egyszer az élet napos oldalát a kegyes kormányuknak köszönhetően.

Bár túl sok nyugati popsztár nem látogatott a hetvenes évek végén a vasfüggönyön túlra, egy évvel a Boney M moszkvai debütálása után Elton John is az egykori Szovjetunióban lépett fel. Nagy szenzációnak számított a nyolcvanas évek második felében az is, amikor Billy Joel turnézott a kommunista országban. Ő volt az első amerikai könnyűzenész, aki bemerészkedett a szovjet birodalomba, s 1987-ben három-három koncertet adott Moszkvában és Leningrádban. Az előadásokon a kommunista párt tagjai is részt vettek, a jegyeket a kormány osztogatta nekik ajándékba. Még ugyanebben az évben Joel piacra dobta a Concert című albumát, mely egy szentpétervári fellépést örökített meg.

A Wham! Kínában

George Michael egykori zenekara volt az első nyugati popformáció, mely Kínában mutatkozhatott be. 1985-ben Kína egy zárt kommunista állam volt és elég nagy kihívásnak számított megszervezni azt, hogy a helyi vezetés egyezzen bele egy nemzetközileg ismert popzenekar fellépésébe. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kína már 1981-ben vendégül látta Jean-Michel Jarre-t, a francia szintetizátormágust is.

A Wham! kínai koncertjének idején az ázsiai ország még mereven elzárkózott mindenféle nyugatról jövő kulturális áramlattól. Ezért is számított akkora szenzációnak, hogy George Michael és Andrew Ridgeley felléphetett. A koncertet Simon Napier-Bell, a Wham! menedzsere szervezte, s nem kevés telefonhívás és személyes egyeztetés után jöhetett csak létre az utazás. A legenda szerint Simonnak 143 emberrel kellett leülnie enni, s mindegyikkel háromszor. Azért tett ilyen erőfeszítéseket, mert attól félt, hogy a Queen előbb fog fellépni a keleti országban.

Végül nem így lett, s létrejött a nagy túra, melynek a csúcspontja természetesen a pekingi koncert volt, ahol mintegy tizenötezer ember gyűlt össze. A koncert krónikájában olvasható, hogy a fenti, emeleti részeken felszabadultabb volt a hangulat, míg a lenti széksorokban az emberek mereven követték az eseményeket, félve a titkosrendőrségtől.