Országonként különböző kedvencek a lemezlistákon

Az elmúlt héten ismét néhány újdonság érkezett csak meg az egyes országok lemezvásárlási rangsorára, a címpozíciókat viszont tartják az elmúl hetek nagyjai. A formula nagyjából mindenhol azonos, a nevek és ennek megfelelően a kedvencek viszont szinte teljesen különbözőek. Az új belépők közül nemzetközi szinten leginkább a britek a meghatározóak: a Whitesnakes például minden ország lemezlistáján megtalálható jobb-rosszab pozíciókban.

A briteknél friss megjelenésként került a boltokba a Last Shadow Puppets nevű csapat debütáló albuma, ami már csak az Arctic Monkeys énekes-gitáros Alex Turner neve miatt is gyakorlatilag borítékolható trónfosztást hajtott végre a lemezlistán. Ezen kívül egy újdonság akadt még a legjobb tíz között, egy éppen azon kívül, ezektől eltekintve viszont új belépőkben szegény a szigetország eladási rangsora.

2007 augusztusában jelentette az NME zenei magazin, hogy a háromszoros BRIT-díjas Arctic Monkeys énekese, Alex Turner, és a debütálás elé idén júniusban néző The Rascals frontembere, Miles Kane egy közös lemezen dolgozik. A produkciós munkálatokban és a doboknál pedig az a James Ford működik közre, aki saját formációja, a Simian Mobile Disco mellett olyan zeneszerzői referenciákkal büszkélkedhet, mint a Klaxons Mercury-díjas tavalyi lemeze. A készülő album volumenét jól mutatta, hogy igénybe vették a London Metropolitan Orchestra klasszikus zenei hangját, és már a felvételek alatt egy dokumentumfilmes csapatot bíztak meg, hogy rögzítse az eseményeket. Az első megjelenést a néhány fellépés mellett az album címadó dala, az Age Of The Understatement kislemezes kiadása jelentette, ami múlt héten kilencedik lett a brit slágerlistán, ezzel plusz biztosítékot adva a nagylemez mostani elsőségének.

Az aktuális dobogó további helyezettjei az előző heti első és második: ezüsttel zárt a Kooks Konk-ja, harmadik pedig az óceánon túl is hódító Leona Lewis Spirit című lemeze. A legjobb tíz második újdonságát a hetedik helyen találjuk, ahol a Whitesnake regisztrálhatta magát Good To Be Bad című lemezével. A formációt még 1977-ben hívta életre a Deep Purple énekes David Coverdale, azóta azonban rengeteg zenész fordult meg az együttes időszaki tagjaként. A most kiadott album a 11. Whitesnake stúdióanyag a név létezése óta, és egy évtizede az első hasonló kiadvány. Kereskedelmi szempontból a mostani lemez közepesnek mondható a Whitesnake karrierjét tekintve: a legjobb eredmény az 1981-ben, a Come And Get It-tel elért második hely volt, de (a debütálást leszámítva) a legrosszabb helyezés is az 1989-ben megszerzett tízedik pozíció volt a Slip Of The Tongue-gal.

Újdonságból még egy van a mostani listán, amely Chris De Burgh nevéhez kötődik. Ez a Now And Then című besztof válogatás, ami az ír zenész-énekes egy évtizede elért legjobb kereskedelmi sikere, hiszen legutóbb ennél jobban 1997-ben szerepelt, amikor a Love Songs című albuma volt nyolcadik az eladási rangsorban. Megjegyezhető esemény még a listán az Elliot Minor visszaesése, amely a hatodik helyről bukott alá 26.-nak, illetve figyelemreméltó, hogy Mariah Carey aktuális szárnyalása hogyan vette elő az énekesnő besztof lemezét, ami gyakorlatilag a semmiből lépett elő 63.-nak.

Slágerfronton a dobogósok ugyanazok, mint egy héttel ezelőtt, csak a sorrend változott: őrzi elsőségét Madonna és Justin Timberlake száma, a 4 Minutes, harmadiknak lépett elő Sam Sparro-tól a Black & Gold, és előbbinek következtében lett harmadik Estelle és Kanye West közös dala, az American Boy. Jól indító újdonság volt a rapper Wiley-tól a Wearing My Rolex, ami rögtön negyedikként szállt harcba a slágerek listáján. Említést érdemel még a Pendulum drum and bass formációja, ami szintén újdonságként szerepel Propane Nightmares című számával a 19. helyen.