Online katalógusban lehet keresni a nácik által elrabolt műkincseket

Tegnaptól elérhető az az adatbázis, amelyben több mint 20 ezer, a nácik által a második világháború alatt zsákmányolt műtárgy adatait tették közzé. Az online katalógus a Franciaországban és Belgiumban elrabolt műkincsek adatait tartalmazza. A leltár célja, hogy nyomon követhetőek legyenek a náci rablás áldozatául esett művészeti alkotások.

1940 és 1944 között a német náci párt fosztogatásra specializálódott különleges egysége, az Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg (ERR) a becslések szerint 650 ezer műkincset zsákmányolt a megszállt országokban, magángyűjteményekből és múzeumokból egyaránt. Az ERR legaktívabban Nyugat-Európában működött, a szervezet több mint 200 francia és belga magángyűjteményt fosztott ki, több mint 20 ezer műtárgyat zsákmányolva. A speciális osztag rögtön Franciaország megszállása után megkezdte tevékenységét, kezdetben zsidó tulajdonú könyvesboltokra és könyvtárakra koncentráltak, de csakhamar kiterjesztették a "gyűjtést" műtárgyakra is. A festmények mellett antik bútorok, szőnyegek, szobrok, régiségek vándoroltak a nácik párizsi raktárába. Párizs a megszállás előtt Európa egyik művészeti központja volt, amely magához vonzotta a kor nagy műgyűjtőit, kereskedőket, galériatulajdonosokat, műkedvelő pénzembereket. Közülük sokan zsidó származásúak voltak - a "nagy halak" (pl. a Rotschild-család) lettek az ERR első számú célpontjai.

A szervezetet Alfred Rosenberg vezette, azonban működését Göring közvetlen ellenőrzése alatt tartotta, hogy saját gyűjteményét minél könnyebben gyarapíthassa. Szenvedélyes műgyűjtőként az ERR raktárából közel 900 műtárgyat sajátított ki a maga számára. De az ERR párizsi raktárába más magas rangú náci funkcionáriusok is rendszeresen jártak, hogy "válasszanak maguknak valamit". Sok műkincset eladtak, hogy más, nekik jobban tetsző alkotásokat vásároljanak a befolyt pénzből. A nácik különösen kedvelték a holland mesterek csendéleteit és tájképeit. A műkereskedelem megélénkült, sok európai és amerikai kereskedő nyomott áron jutott hozzá akkoriban értékes festményekhez.

A második világháború alatt 29 transzport indult Párizsból a hírhedt bajorországi Neuschwanstein kastélyba, ahol a németek raktárat alakítottak ki. A nácik által elrabolt műtárgyak még ma is gondot okoznak műkereskedelemben, a nagyobb amerikai múzeumok (pl. a Metropolitan, MOMA) gyűjteményük több száz darabjáról kénytelenek elismerni, hogy "a tulajdonosok láncolatában hiányokat regisztráltak" a második világháború éveiben.

Forrás: Claims Conference

A Jeu de Paume raktára, 1940-es évek | Forrás: Claims Conference

A most nyilvánossá tett adatbázis az ERR Franciaországban és Belgiumban begyűjtött műkincseit listázza. A műtárgyakra alkotó, egykori tulajdonos, raktári szám és műleírás alapján is rá lehet keresni, valamint az is keresési szempont lehet, hogy az adott tárgy visszakerült-e már jogos tulajdonosához. A leltár meglepően pontos, ezt többek között az tette lehetővé, hogy az ERR aggályosan dokumentálta az összehordott javakat. Lefényképezték, leltári számmal látták el őket, összeírták, honnak érkeztek a raktárba stb.

A leltárt a zsidó jóvátételi igényeket képviselő Claims Conference nevű szervezet és a washingtoni Holocaust Memorial Museum állította össze abból a célból, hogy a múzeumok, műkereskedők, gyűjtők és aukciósházak ellenőrizni tudják, hogy van-e náluk nácik által lopott műkincs, valamint hogy a túlélők és leszármazottjaik nyomára akadjanak az egykor a tulajdonukba tartozott műkincseknek. A projekt - Jeu de Paume - onnan kapta nevét, hogy az ERR a párizsi Jeu de Paume Múzeumot használta nyugat-európai központi raktárként 1940 és 1944 között az elkobzott zsidó javak tárolására és elosztására.