Teljesen mindegy itt már minden amúgy - hat plusz sok letölthető magyar lemez

A Bëlga baromkodik, a vagány Bobafett mindenkinek beszól, a Liquid Limbs a magyar techno hőskorát idézi. SuperStereo csatába küldi a rezeseket, Yvein Monq elindul a klubokba, a Stay Blunted hű a nevéhez, Tangram mindent kirak. Letölthető magyar elektronikus zene és hiphop.

Ritkán röhögök fel hangosan zenehallgatás közben, de az új Bobafett-lemez többször is ezt hozta ki belőlem. Az innen letölthető Cipőre jobb, mint a szemrehányás nem csupa móka, de például a Vagány iszonyú vicces; a taxizós számokban is vannak telitalálat sorok. A Szevasz Laci annak ellenére roppant szórakoztató, hogy a poénja tulajdonképpen nem több, mint hogy az összes szereplő Laci; a Nagyárpi pedig "az online életem izgalmasabb, mint az igazi" elcsépelt témában tud olyat mondani, hogy tulajdonképpen fölösleges erről több számot írni. Viszont a nyitó Süti rögtön Magyarországról szól allegorikusan, a hét és fél perces Kuka pedig már nyíltan kimondja, hogy minden politikusnak a kurva anyját, a Jobbiknak meg aztán még inkább a kurva anyját - de ezt is úgy, ahogy senki más nem; annak ellenére üt meg jó pár sora, hogy az én életvalóságom egészen más, mint Bobafetté (utóbbiról itt írtunk részletesen). Mint az az Aludnifogtál és a Bagolyköpet lemezek alapján már elvárhatjuk, nemcsak a szövegek jók, hanem a rapstílus is. Van, hogy majdnem az élőbeszédet közelíti, máshol a klasszikus ritmikus rap, felütve ravasz ritmikai és rímelési trükkökkel, amik majdnem szabálytalanságok, de pont így jók. Bobakrome alapjai között vannak szabályos hiphopok: laza groove-osak, erősebb húzósak, komorak. És vannak izgalmas, egyedi kísérletek is. A De hát nem is ők nyertek egy furi basszusmenetet és zörgéseket használ; a Vagány sűrű pszichedelikus ködbe burkolózik; a Nagyárpiban nem is a számítógéphangok és a súlyos basszus az igazán érdekes, hanem az egészen különleges hangzású, csettintős dob. Szóval Bobafett és Bobakrome duója még mindig az egyik legjobb dolog, amit a magyar hiphop nyújt a hazának.

Mint azt átfogó interjúnkból már mindenki tudja, visszatért a Liquid Limbs, a kilencvenes évek úttörő magyar elektronikus zenei formációja, most egy taggal, Batta Róberttel. A SoundCloudra folyamatosan kerülnek fel újabb és újabb letölthető számok, jórészt régiek felújított, 2013-ra optimalizált verziói; illetve a Restart '13 ep innen is letölthető. Ezen három régi szám új verziója hallható, köztük van a talán leghíresebb Liquid Limbs-sláger, a Living In The House is. Mivel annak idején meglehetősen sokat hallgattam a Liquid Limbs-kazettáimat, ezek a régi számok annyira benne vannak a fülemben, hogy nem tudom igazán megmondani, hogy mennyire működhetnek ezek egy ún. mai fiatalnak, vagy mennyire korhoz kötöttek. Mármint nekem személyesen korhoz kötöttek, a fiatalkoromhoz.

Az új számok is a régi korszakban már meglévő, mára "klasszikusnak" mondható stílusjegyeket alkalmaznak, de a dallamokban, a sajátosan könnyű szintihangzásokban van valami felismerhetően Liquid Limbs-es (ami tehát azt jelenti, hogy korántsem csak a külföldi sémák "első magyar" átvevője volt már korábban sem a zenekar). A Take Me Higher slágeresebb, a címadó sort ismételgető női énekesnővel. Az ep-n nem szereplő, de a SoundCloudról letölthetőTekknoBox természetesen sűrűbb, sötétebb, technósabb. Az igazi nagy meglepetés viszont a hosszáról elnevezett 10:10. Fojtott, furán csúszó-lebegő alapja nem is tűnik táncosnak, közben viszont a húzása egyértelmű és ellenállhatatlan. Szépen eltelik az idő a negyedik percig, ahol jön egy szabálytalan dob és egy szabályos acides puttyogás, és megy felfelé és felfelé és még mindig és még... Innentől tulajdonképpen semmi nem lepheti meg azt, aki hallott már egyetlen ilyet, de hát pont ez az egyik legnagyszerűbb az elektronikus zenében, hogy egyetlen ötletből (vagy itt talán kettőből, ha van értelme számolni) simán lehet egy tíz percen át végig magával ragadó, sokadszori hallgatásra is hatásos számot írni.

DJ SuperStereo, vagyis a Péterfy Bori zenekarában doboló Laskai Viktor Hello Future című, innen letölthető lemezét nagyon szerettük, mert túl azon, hogy ügyesen megcsinált, korszerű balkános gettótechno volt, valami egészen egyéni báj is átitatta - itt próbáltam leírni, hogy mi és hogyan. Jó sokat kellett várni egy újabb hosszú kiadványra, de végre itt van: a Gypsy In My House mixtape innen tölthető le. 80 perces folyamatos mix saját számokból, valamint hivatalos és nem hivatalos remixekből, amiket SuperStereo csinált Péterfy Bori, a PASO, Shantel és mások számaiból. Nagyrészt balkános elektronikus tánczene, majdnem végig szólnak a rezesek, puttyognak a szintik és döngölnek a dobok. Ezt tuti nem lehet elviselni nyolcvan percen keresztül! - kiált fel a gyanakvó olvasó, és valóban, néha tényleg sok; szerencsére a SoundCloudról egy csomó szám külön-külön is leszedhető. Ugyanakkor SuperStereo a hangzás és a ritmus (állítólag 125-132 BPM) szűkre szabott keretein belül meglepően sok helyre el tud jutni. Van, hogy kifejezetten és jólesően primkó; máskor egészen okos, ravaszul variálja a ritmust és játszik a hangmintákkal és szintihangzásokkal; aztán elereszti a vartyogást; aztán popos énekkel rántja össze az egészet stb. Egy Gyere szintű csoda ugyan hiányzik, de ha nem vagyunk telhetetlenek, akkor azért jó ez.

Yvein Monq új, 2+1 számos ep-jén nagy lépést tett a klubok felé az absztrakt, kattogó-zörgő kísérletezés felől, ami tavalyi lemezén volt hallható. A DIY innen tölthető le szabadon választott összegért, akár ingyen; kazettán is kiadta a Bounce. A bomba az első szám, a Jellocheese, amely brutális, a trapből kölcsönzött dobokat ütköztet cincogó művonósokkal (amik kicsit ezt a klasszikust idézik) és egy gyerekhanggal; a viszonylag szabályos felvezetés után viszont olyan szaggatottságot visz bele, ami egyszerre idézi és csavarja meg a klubzenék kiállás-felpörgetés sémáit. A másik szám, a Kakao beszívott, pszichedelikus hiphop csúszós szintikkel, valami funkból idetévedt szintikkel, mókás kis elektronikus pittyegésekkel és zsizsegésekkel. Végül egy juke-remix következik ebből, DJ Tre egyenesen Chicagóból küldte.

A Filozófiai munkálatok címet kapta a Bëlga félórás "belterjes freestyle session" felvétele, amit innen lehet letölteni (szabadon választott mennyiségű pénzért, az ingyenes letöltést a Bandcamp havonta korlátozza). Azok tippeltek jól, akik szerint ilyen címmel a Bëlgától teljesen agyament hülyeséget kapunk. Nem is rap, csak többé-kevésbé ritmikus, hülye hangon előadott ötletroham, rontott sorokkal, direkt vagy véletlenül elcseszett rímekkel, néha beleröhögéssel. Azt viszont már aligha találja ki előre bárki, hogy ezt most mindössze Tokyo lo-fi dobolása festi alá. Van kerettörténet is: megjön a StégFM lemezről is ismerős Laci, csak sajnos elalszik L alakban, és őt nem lehet pótolni, bár eleinte történnek erre kétségbeesett kísérletek. Aztán lesz minden, például hogy egy sokakat érdeklő témát mondjak, fénylő pinák jelennek meg az égen. Őszintén szólva elvakult Bëlga-rajongónak kell lenni, hogy az ember egyben végighallgassa, vagy zenei újságírónak, bár a maga módján egészen egyedi élmény, és egy idő után ráállítt arra a sajátos agyműködésre, amivel ez élvezhető - mármint ha nem kapcsolod ki hamar. A végén kapunk jutalmat: kiderül, hogy mi van a szekrényben. De nem ér odaugrani!

Többször írtunk itt Tangram ambient, downtempo és a régi szintivarázslók nyomdokaiba lépő lemezeiről. Most összes lemezét ingyen letölthetővé tette a Bandcampen; pontosabban, mint írja, "meghagytam a lehetőségét, hogy akinek nagyon tetszik, vagy szívén viseli a zenészek sorsát, az tetszőleges összeget is adhat egy-egy albumért. Azonban ha nincs kedved fizetni, az se baj." Alább a legutóbbi Layers, ami Solar Fields tetszését is megnyerte (a repülőn hallgatta, és úgy tökéletes volt - írja). Van még ezen kívül 24, ha jól számoltam.

A Stay Blunted producerduó bemutatkozása, a Repuffs ep innen tölthető le. Az első, saját számot leszámítva leginkább underground hiphop-hősök remixei, de a - gyakran hátrahúzott - rap és ének mellé alaposan újragondolt alapokat kapunk. Bólogatós, többé-kevésbé billegős hiphop-ütemek szólnak és erősen (a név, cím, képi világ alapján nem meglepő módon) beszívott-pszichedelikus, elúszó, csúszó, lebegő, darabolt kíséretet. A gomolygó füst mögött azért szerencsére kellő adag funk is ott mozog: ez fontos összetevő, amiről a hasonló világban mozgó producerek gyakran megfeledkeznek. Ígéretes bemutatkozás, kíváncsivá tett, milyen jön ki ebből, amikor nem remixek lesznek.