A tolókapa és a kerékpár találkozása

Bicikliváros kiállítás nyitás előtt a Néprajzi Múzeumban

Mi az a „népi reciklázs”, és mi köze van ennek a tolókapához, egy orvhalász tapogatóvarsájához és a kerékpározáshoz? És mi köze van egymáshoz a bringás Budapestnek és Szabadkának? A Néprajzi Múzeum új időszakos kiállításán sok minden más mellett ez is kiderül.

Izgalmas kiállítás nyílt a minap a Néprajzi Múzeumban. A Bicikliváros nevű tárlat Budapest és Szabadka kerékpáros kultúráját vegyíti öt és fél teremben. Az alapötlet a 2011-ben bemutatott A biciklisek városa - A kerékpár történeti, néprajzi és művészeti aspektusai Szabadkán című tárlatból indult, és részben ez, a Szerbia több településén is nagy sikerrel bemutatott kiállítás adja az anyagát, Budapesten azonban alaposan kiegészítették az eredeti gyűjteményt.

A cél a városi kerékpározás bemutatása és népszerűsítése, de ennél több is sikerül. Nemcsak a megszokott bringák mellett bemutatott régi, vagy különleges biciklikkel, elerjedésében fontos szerepet játszó személyek, gyárak megismertetésével, hanem a kerékpár mint a „népi reciklázs” alapanyagának feldolgozásával.

A kiállítás nyitás előtt Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Már a tárlat felé tartva is különlegességekkel találkozik a látogató: az összteleszkópos, de banánüléses chopperbringa az 1970-80-as években volt nagy divat, bár Magyarországon inkább a hasonló felépítésű Pepperoni, de még inkább a Csepel Tacskó lehet ismerős (az is elsősorban a most 40 év körüli generáció számára). A furcsa vázkialakítású, dán eredetű Pedersent viszont inkább a beavatottak ismerhetik. A 120 évvel ezelőtt tervezett, és ma is szinte változatlan formában gyártott kétkerekű a kényelméről híres, nem véletlenül emlegették a kerékpárok Bentley-jeként.

Ezek azonban csak figyelemfelkeltésként szolgálnak a három részre tagolt tárlathoz. Az első a kerékpártörténeti szakasz. Itt a favázas, faabroncsos futóbicikliktől kezdve a modern elektromos rásegítéssel működő biciklikig villantják fel a fontosabb állomásokat, egy kipróbálható velocipéddel. Ehhez kapcsolódik a kerékpárt mint sporteszközt taglaló rész, bár itt egy elég speciális szakág kapott helyet: a pályakerékpározás. Apró első és nagy hátsó kerekű, negatív villaszögű, szokatlan gépek sorakoznak egy hatalmas, őslényszerű motorkerékpár mellett. Ennek is megvan a maga oka: Szabadka és Budapest a térségben elsők között épített kerékpárversenyekre használt betonteknőket a 19. század végén. Az itt kiállított gépek egy része nem is olyan régen még a Millenáris betonját koptatta. Na nem a budai szórakoztató parkét, hanem a zuglói Velodromét.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A mindennapi kerékpárhasználat termében többek között teherszállító triciklik és postásbiciklik kaptak helyet, de külön érdemes kiemelni azt a kétkerekű szállítóbringát, amit egy óbudai vízvezeték-szerelő használt valaha. A láthatóan házilag barkácsolt bicikliről süt, hogy vízszerelő barkácsolta: vízcsővel, collos vashollandival toldotta meg a vázat. Az így kialakított rakfelületen akár egy kádat is elszállíthatott a kiállítás budapesti kurátora, Máté György szerint. Itt helyet kaptak a biciklit hivatásszerűen - postásruha, biciklisfutár-öltözet -, illetve életstílusszerűen - divatos kiegészítők - használók eszközei, és egy műhelyrészlet is.

Innen lépünk a kerékpárok második életét bemutató terembe, ahol kreatív bicikliszerelők kerékpáralkatrészekből készült alkotásain ámulhatunk: fékkarból elefánt, WD-40-es flakonból robot, biciklinyeregből harci kutya. De az igazi népi reciklázs a következő fal mellett áll: a kurátor személyes kedvencei, a Heves megyei Átányban gyűjtött tolókapák, vagy éppen orvhalászok tapogatóvarsái - mind kiszolgált biciklikerékből buherálva. A levezetésben a kerékpárral mint a képzőművészet ihletadó eszközével ismerkedhetünk meg.

Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A kiállításban még nagyobb potenciál is lenne. A beharangozóban említett városi kerékpáros szubkultúrák például felvillannak ugyan, de bővebben is ki lehetne fejteni azokat. Ezt Máté György kurátor is elismerte, és azzal indokolta, hogy tartani akarták magukat a szabadkai tematikához, és alkalmazkodniuk kellett a múzeum adottságaihoz is. Ezért koncentráltak elsősorban Budapestre és agglomerációjára, pedig szerinte érdekes lenne a kisvárosok, a falvak biciklizése is.

Az április 14-én megnyitott tárlat szeptember végéig látogatható, de a múzeum lelkes kerékpáros kollektívája nem engedi el a témát. Programokat szerveznek rá, és várják az ezzel kapcsolatos új ötleteket, javaslatokat is. „Remélem, hogy egy folyamatot indítunk el ezzel” - mondta a kurátor, akinek érdekes tapasztalat volt a szervezés során, hogy ahány intézményhez, véghez magánszemélyhez fordultak, mindenütt kerékpárosokba botlottak. „A legtöbb embert összeköti ez a tárgy.”