25 év - 25 kérdés - Interjú Lukács Lacival

Nem létezett olyan nagy kanál, aminél nagyobbal ne tudta volna habzsolni az életet, állítja a Tankcsapda frontembere. A jubileumi turnéjuk kapcsán beszélgettünk koncertről, szövegírásról, az idő múlásáról, barátságról és a sportról.

1. Adott az ég mindent, amit szerettél volna az elmúlt 25 évben?

Néha úgy érzem, még többet is, mint amit kértem. Az a helyzet – és bár ezt már nagyon sokszor elmondtuk, de nem lehet eleget ismételni –, hogy ha valaki azzal foglalkozhat, amit mindig is szeretett

Tankcsapda, Lukács Laci Forrás: www.burgerbarna.hu/Burger Barna

volna csinálni, és ezt erkölcsileg is és anyagilag is elismeri a „világ”, akkor igen, elmondhatja magáról hogy „adott az ég mindent”, amit szeretett volna! Én, illetve mi, a zenekar, ebben a kiváltságos helyzetben vagyunk, amiért nem lehetünk elég hálásak!

2. Hány évet jósoltál a Tankcsapdának 1989-ben?

Semennyit. Nem gondolkoztunk ilyesmiken… Örültünk, ha volt pénzünk sörre vagy még inkább valami lőréből készült „boros kólára”. Az olcsóbb volt, és bár fájt tőle másnap a fejünk, de kevesebb pénzből is be tudtunk rúgni… Eszünkben sem volt azzal foglalkozni, hogy hány évig lehet ezt csinálni. Amikor az ötéves fennállásunkat ünnepeltük, akkor tudatosult bennünk igazán, hogy ez még sokáig működhet.

3. Ez még egy baráti társaság, vagy már egy üzleti vállalkozás?

Jó a kérdés. Én magam is kíváncsi lennék, hogyan válaszoltam volna erre öt vagy tíz évvel ezelőtt, de a mostani választ biztosan tudom: manapság sokkal inkább baráti a „társaság”, mint korábban. Nem mintha akkoriban nem lettünk volna jóban egymással, de az elmúlt két és fél évben sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint az azt megelőző pár évben, és ez nem csak Sidi érkezésének köszönhető. De természetesen ebből élünk, így nyilván ez egy üzleti alapokat sem nélkülöző közösség, mégis azt gondolom, hogy nem a pénz határozza meg a kapcsolataink minőségét. Ezt mi pontosan tudjuk, aki pedig most – olvasva ezeket a sorokat – felhorkan, hogy „persze, ki hiszi ezt el, nagyon szar reklámduma” annak fogalma sincs arról, hogy mit jelentenek ezek a dolgok.

Lukács Laci, Tankcsapda Forrás: Origo

4. Ennyi év után is úgy gondolod, hogy az élet a legjobb méreg?

Igen! Egyértelműen. Nem szeretnék most itt szövegelemzésbe bocsátkozni – nem is szoktam, meg nem is az én dolgom –, de aki megszületik, annál a kérdés nem az, hogy meghal-e valaha, hanem az hogy, mikor. Az élet a legjobb – lassan „ölő” és „halálos” – méreg!

5. Melyik volt a legelső dal, amelyik megszületett a "Baj van!!" anyagból?

Az első szöveg, amit már kimondottan a Tankcsapdának írtam, a „Terrorista vagyok” volt, de mivel egy régi angol punk banda, a U. K. Subs Warhead című dalának a zenéjére íródott, csak „félig” Csapda-dal. Az első saját dalok – a születésük pontos sorrendjére már nem emlékszem – a Tetoválj ki, a Tankcsapda és a Baj van voltak.

6. A veletek egyidős külföldi bandák tagjai már vagy négy-öt rehabkúrán vannak túl, vagy különbusszal utaznak... Ti majd a rehabról is egy busszal mentek haza?

Soha nem kerestünk annyi pénzt, hogy olyan szereket tudjunk venni, amik után rehabra kellett volna mennünk! – nevet. De a viccet félretéve: ennyi év alatt óhatatlanul előfordulnak kisebb-nagyobb kilengések, de ezeket szerencsére mindig meg tudtuk oldani „házon belül”. Nálunk a tagcserék sem azért történtek, mert valaki nagyon ráment volna a piára vagy a drogokra, és tarthatatlanná vált volna a helyzet. Ha volt is ilyen korszakunk, akkoriban mindenki ugyanazon a szeren volt, így nem okozott gondot, hogy valaki a bandából túl „gyors”, a másik meg túl „lassú”. De mondom: ilyen problémáink igazából nem voltak, még akkor sem ha néha el-elszaladt valamelyikünkkel a csikó … Az meg, hogy azért kéne külön utaznunk mert annyira nem bírjuk a másikat, hogy nem akarunk vele egy légtérben lenni, hosszú távon fel sem merülhet! Ha ez így lenne, megenné a fene az egészet! Ez akkor is igaz, ha vannak olyan napok, amikor valamelyikünknek több „magányra” van esetleg szüksége a turnén. Ilyenkor a többiek ezt tiszteletben tarják! Megteszünk mindent annak érdekében, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát (külön szobában alvás, ha nem feltétlenül kell, akkor nélküle megy a hangbeállás, hogy tudjon pihenni stb.). Az egymás iránti tisztelet legalább olyan fontos egy ilyen közösségben, mint maga a produkció, sőt a produkció akkor tud a lehető legjobb lenni, ha ez a bizonyos tisztelet megvan.

Tankcsapda, Lukács Laci, Sidi, Fejes, Forrás: burgerbarna.hu/Burger Barna

7. Hány kilométer utazás után fájdul meg a derekad?

Az enyém jól bírja, de például a Fejesé vagy Sidié kevésbé. Vannak praktikák és technikák, amik segítenek ezek „átvészelésében”.

8. A sport neked feltöltődés, hobbi, vagy akár inspiráció?

Is-is. Mivel télen-nyáron a szabadban (a természetben, erdőben, mezőn) futok, így ez a fizikai állapot megőrzésen túl mentális feltöltődést is jelent. Futáshoz soha nem viszek walkmant (MP3-lejátszót), szeretem hallgatni az erdőt. Inspirál is, ha úgy tetszik, sőt gyakran konkrét szövegek, szövegötletek is eszembe jutnak futás közben.

9. Tavaly év végén a Mahasz-lista első 14 helyén csak Tankcsapda-albumok voltak. Azért ez nagyon jó érzés lehet, feltéve, hogy még számít bármit egy Mahasz-lista-helyezés...

A Mahasz-lista természetesen még mindig számít! Igaz, hogy a példányszámok manapság már meg sem közelítik a tíz vagy húsz évvel ezelőttieket – bár ha jobban meggondolom, a Csapda esetében még ez sem feltétlenül igaz –, de az előadók egymáshoz viszonyított arányáról azért elég sokat elárul. Az, hogy az újrakiadások megjelenése után hetekig ott voltunk a topon, több, mint jó érzés. Azt mutatja, hogy a Tankcsapda közönsége nemcsak egy jelentős bázis, de valóban lojális és hűséges a zenekarhoz, és EZ A LEGNAGYOBB ELISMERÉS, amit egy előadó vagy zenekar valaha kaphat! Tényleg, csak hálásak lehetünk ezért mindenkinek, aki bár megtehetné, hogy innen-onnan „letőti” a lemezeinket, de inkább megveszi – normális áron – normális CD-n.

10. Nem gyakran látni téged vendégként más bandáknál, ez pusztán így alakult, vagy szándékos volt ez az egész?

Nagyon ritkán azért elő-elő fordul(t). Nem, nem véletlenről van szó! Sokan, sok helyre hívnak, de csak nagyon ritka esetben teszünk kivételt. (Azért mondom többes számban, mert ez nem csak rám, de Fejesre és Sidire is igaz.) Közreműködhettem egy nagy gyerekkori ideálom, Hobo egyik albumán, ami nyilván nekem volt megtiszteltetés, de van néhány hivatalosan is megjelent koncertfelvétel, ahol a Black Out, a Moby Dick, a Magna Cum Laude vagy Ákos színpadán tűnök fel. Igaz, ezek ritka kivételek. Az is igaz, hogy mi sem szoktunk fűt-fát meghívni a koncertjeinkre vagy a lemezeinkre közösködni. Ha valakivel együtt dolgozunk, annak mindig van valami oka. Ez lehet pusztán a barátság is persze.

11. Szinte az ország minden négyzetkilométerén megfordultatok. Melyik országút vagy autópálya mellett van a legjobb étterem?

Ha éhes vagy, akkor minden étterem jó étterem… Na jó, ez nem igaz (elneveti magát). Valóban voltunk már gyakorlatilag mindenhol ebben az országban, és vannak olyan helyek, ahol kisebb-nagyobb rendszerességgel megfordulunk, de neveket most nyilván nem mondok, az már reklámnak számítana, azért meg, mint tudjuk, tejelni kell… De a viccet félretéve: olyan ez is, mint a koncerthelyszínek. Van, ahová azért megyünk szívesen, mert már voltunk ott, és tudjuk, hogy nagyon jó, és van olyan is, ahol még soha nem jártunk, az újdonság pedig mindig izgalmas!

12. Apák fiaikkal hallgatják a dalokat, járnak a koncertjeitekre. Hány generációs zenekar lesz a Tankcsapda?

Fogalmam sincs. Mi nem generációkban gondolkodunk. Nem számít, hogy a közönség soraiban hány gyerek vagy hány idős ember van. Ilyen alapon sem teszünk különbséget azok között, akik megtisztelnek minket a figyelmükkel. Sokkal fontosabb az, hogy érzéseket, érzelmeket tudunk kiváltani az emberekből, és ez nekünk nagyon jó érzés!

13. Mennyire változtatott meg titeket a stabil siker? Megváltoztatott-e egyáltalán?

A hozzánk közel állók szerint nem változtatott meg minket sem a siker, sem az azzal járó anyagi vagy erkölcsi elismerés. Az elmúlt évtizedekben annyit változtunk, amennyit az ember amúgy is változik az évek, évtizedek alatt, de ez inkább csak egy természetes folyamat része, és nincs sok köze ahhoz, hogy valaki rockzenész, tanár, buszsofőr vagy bármi más. Vannak persze, akik szerint már nem vagyunk olyanok, mint régen, és minden bizonnyal igazuk is van, azonban ők sem olyanok, mint amikor óvodások, kisiskolások, szerelmes tinik voltak. Van, aki fel tudja ezt fogni, van, aki nem, de attól még igaz: a világon az egyetlen változatlan az örökös változás…

Lukács Laci, Tankcsapda Forrás: Origo

14. Szerinted eljön az a pont, amikor majd túl öregnek érzitek magatokat ehhez? Váltanátok?

Igen, eljöhet ez a pont, és itt elsősorban a fizikai dolgokra gondolok. Addig azonban, amíg fizikailag úgy bírjuk a terhelést, ahogy eddig, és addig, amíg a közönség is élvezettel jön el a koncertjeinkre, nincs rá okunk, hogy abbahagyjuk. Az is igaz, hogy ha úgy érezzük, már nem bírjuk, nem fogunk habozni, hogy szegre akasszuk a turnébatyut.

15. Mindent ugyanígy csinálnál, ha ma kezdenéd el?

Pontosan ugyanígy!!! És ez nem csak amolyan hangzatos duma. Mindenkinek meg kell tennie a rá váró utat. Ki így, ki úgy kacskaringózik közben, de az életemben MINDEN „történet” tanít valamire. Változtam, fejlődtem, és most nem lehetnék pont az, aki vagyok, ha bármit is másként tettem volna. Lehet, hogy jobb lenne az életem, vagy én jobb ember lennék, az is lehet, hogy rosszabb, nem tudom, nem tudhatom. De ha a döntéseket újra meg kéne hoznom, ugyanígy tennék mindent.

Tankcsapda Forrás: Origo

16. Van könnyebb vagy nehezebb turné?

Egyes koncertek között vannak különbségek. Ezer apróság dönti el ezt a kérdést, de turnék között ilyen különbség nincs. Ráadásul, ha szereted csinálni – és mi nagyon szeretjük –, akkor nincs nehéz turné, legfeljebb egyik nap fáradtabb vagy, mint kéne, mert keveset aludtál. Ráadásul tudod, egy turné vége mindig azt jelenti, hogy hamarosan kezdődik egy újabb!

17. Hogyan változott az alkoholos és alkoholmentes italok aránya a riderben az elmúlt 25 évben?

Inkább az elmúlt tíz, tizenkét évben, mert az azt megelőző években nem beszélhettünk „rájderről”. Örültünk, ha a helyi szervező meghívott minket buli előtt-után egy sörre. Az arány azonban nem változott. Elég népes a csapat, etetni-itatni kell az embereinket is, hogy jól érezzék magukat, mert akkor megy jól a munka is, ami végső soron a produkció minőségét határozza meg. Egyébként buli előtt semennyi vagy nagyon minimális az alkoholfogyasztás. A bulik utáni órákra meg már nem emlékszem…

18. Azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz. De mégis melyik része munka a munkádnak?

Hosszú, mondjuk huszonöt válaszból álló interjúkat adni – nevet hangosan a frontember. Komolyra fordítva, a háttérben sok olyan dolgot kell csinálnunk a zenekar érdekében, ami nem kimondottan élvezetes, de a céljaink eléréséhez szükséges, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ehhez a „nemszeretem” dolgok is szervesen hozzátartoznak. Az, amit a közönség lát, egy-egy jól sikerült klip, sikeres koncert, lemezmegjelenés, dedikálás, csak a jéghegy csillogó csúcsa. Olyan ez, mint egy menő focicsatárnál. Amikor fontos és szép gólt szerez, mindenki róla beszél, mindenki őt – meg a fizetését – irigyli, de azt, hogy a hétköznapokban milyen régóta és mennyit gürcöl, mennyi fájdalmat visel el, mennyi lemondást vállal, és a szó szoros értelmében mennyit izzad azért, hogy az adott pillanatban azt a mozdulatot megtehesse, csak nagyon kevesen gondolják végig.

19. Mit jelent neked az, hogy "profizmus"?

Azt, hogy valaki az előbb elmondottakkal tisztában van, és képes, ha kell újra és újra zokszó nélkül megtenni mindazt, ami a céljai felé viszi!

20. A Tankcsapda dalszövegei a te érzéseid, gondolataid és véleményed. Szövegírás közben gondolsz arra, hogy mekkora felelősség is ez? Hiszen tizenéves fiatalok is nagyon szeretnek titeket. Vagy ilyenkor csak az alkotás fontos?

Nem foglalkozom azzal szövegírás közben, hogy nyomja-e felelősség a vállam. Nem azért nem foglalkozom ezzel, mert leszarom, hanem mert az alkotói folyamat nem így működik. Én nem háztartási gépeket tervezek, ahol nyilván fontos szempont, hogy használat során ne okozzon sérülést egy kiálló alkatrész, hanem hagyom, hogy az inspiráció szövegek formájában előbújjon a tollam végéből. Ha valamiről azután azt gondolom, hogy nem, ezt nem kell elmondanom, akkor az a szöveg vagy szövegrészlet legfeljebb nem kerül ki a kezeim közül…

21. Huszonöt év alatt volt-e olyan koncert, amelyet kiemelnél? Ki lehet egyáltalán emelni egyet, "legjobb" koncertként?

Nem, nem lehet. Azért sem, mert nagyon sok „legjobb” koncert volt, de azért sem, mert a zenekar különböző korszakaiban különböző módon értelmeztük a „de k**** jó volt ez a buli” fogalmát. Természetesen vannak emlékezetesebb koncertek: vagy azért, mert valami váratlan, szokatlan, vicces vagy szomorú dolog történt, vagy azért, mert később kiderült egy-egy buliról, hogy az ott valamiért vízválasztónak bizonyult a jövőt illetően.

22. Mi a legnagyobb pozitívuma és negatívuma ennek a rock and roll életformának?

A rock and roll egyenlő a szabadsággal! Nem feltétlenül a szabadosságra gondolok, bár a húszas éveimben nem volt akkora kanál, aminél ne tudtam volna nagyobbat is elképzelni, hogy azzal faljam az életet! Sokkal inkább arra gondolok, hogy a r’n’r lehetőséget ad arra, hogy valóban azt tehesd, amit szeretsz! Ezzel együtt – mint tudjuk – „a szabadság magányos dolog”. Lehet családod, barátaid, de attól még egy kicsit mindig is egy furcsa, amolyan „csodabogár” maradsz az emberek szemében. Nincs ezzel semmi baj, de ez van.

23. Szerinted a sikert elérni vagy fenntartani nagyobb feladat?

Nézőpont kérdése. Akinek az ölébe hullik, például a tehetségkutatókban feltűnve, azoknak nyilván a megtartás nagyobb feladat, soknak bele is törik a bicskájuk. Aki a „nulláról” éri el, annak is dolgoznia kell a megtartásán, de annak talán könnyebben megy. Egy dolog azonban közös: akár így, akár úgy, de a tartós sikerért folyamatosan és sokat kell tenni, ha úgy tetszik, dolgozni. Nincs mese!

24. Social media. Kikerülhetetlen, és a népszerű Tankcsapda Facebook-oldalt most már egy Instagram oldal is követ. Fiatalítotok? Vagy ez szimpla trendkövetés?

Ha annak idején valaki, aki addig kódexek másolásából élt, nem vett tudomást arról, hogy egy Gutenberg nevű fickó feltalálta a könyvnyomtatást, és foggal körömmel ragaszkodott a régi jól bevált dolgokhoz, hamar éhen halt, és eltűnt a süllyesztőben. Ezek a dolgok pusztán eszközök. Levél, elektromos levél, weboldal, Facebook, Instagram, tök mindegy. A cél az, hogy az embereket elérd, és az információkat el tudd juttatni hozzájuk. Ez nem trendkövetés, vagy ha úgy teszik, igen, de nem a trend követése a cél, hanem az, hogy elérd az embereket. Márpedig ha az embereket így tudod elérni, akkor ezeket az eszközöket (is) használni kell. Nincs ebben semmi ördöngösség, csak puszta paraszti ésszel kell gondolkodni, és nem kell lustának lenni és siránkozni, hogy régen bezzeg így meg úgy volt. Ki gondolta volna, amikor mondjuk a „Punk and roll”-t csináltuk, hogy lesz egyszer egy internet nevű izé, amin lesz egy „jutúb” nevű dolog, most meg ott van a cucc, és a világon bárki meg tudja hallgatni egyetlen gombnyomással. Tegyünk úgy, mintha még mindig 1990 lenne? Eszünk ágában sincs!

25. Végezetül egy, a Tankcsapdától független kérdés. Mit szólsz a rengeteg meglepetés eredményhez az idei foci világbajnokságon? Ezek után szerinted melyik két ország jut a döntőbe?

Tetszik a mostani vébé, sok jó meccs van, és sok meglepő eredmény is született már, de ha tudnám ki nyeri a kupát, rátenném valamelyik fogadó irodában az összes lóvémat, nyernék egy kimondhatatlanul nagy összeget, aztán abbahagynám a melózást, és elhúznék a Bahamákra… de hogy valami komolyat is mondjak, én egy német–holland döntőt néznék meg szívesen, de akkor sem szomorkodnék, ha Argentína is odaérne a fináléra. Bár, ahogy két labda, úgy három csapat sem lehet egyszerre a pályán…