Nem mindenki érett az olvasásra

Szeptember 29. és október 18. között születik meg az ország első közösségi e-könyve, amelyet Kelecsényi László és Ungvári Tamás közösen ír az olvasókkal. A kezdeményezés célja, hogy közelebb hozza az írót az olvasóhoz, az olvasót a történethez, a formálódó történetet pedig a mindennapokhoz. Ungvári Tamás szerint az olvasás a beavatottak játéka.

Mi az a közösségi e-könyv pontosan?

A közösségi e-könyv az internet egyik leánygyermeke. Amikor rájöttek arra, hogy az írónak és az olvasónak nagyon könnyű összekapcsolódnia egymással, akkor kitalálták, hogyan lehet teleregényt írni. A teleregény születése nem sokban különbözik a klasszikus regényétől, hiszen Dickens vagy Thackeray folytatásos regényeket írt.

A folytatásos regényeket is befolyásolta az olvasó, amit onnét lehetett tudni, hogy amikor például a kicsi Nell haldoklott az Ódon ritkaságok boltja című Dickens-regényben, akkor ezrek álltak sorba London utcáin, nehogy a kis Nell meghaljon.

Ungvári Tamás Forrás: Picasa

A regényirodalom másik, vonatkozó érdekessége, hogy a 18. században, a regény hajnalán egyetlen pesszimista hangvételű regény sem született. Miért? Mert az olvasó közbeszólt. Vagyis a teleregény, amilyen modernnek hangzik, olyan klasszikus műfaj. Éppen ezért arra számítunk, hogy akármilyen történetet is írunk, az olvasókat érdekelni fogja, miként befolyásolják a történet alakulását a visszajelzéseik.

Schiller szerint a történetet egyetlen tényező határozza meg: a részek önállósága. Márpedig a teleregény önálló részekből tevődik össze. Egy elbeszélés középpontjában egyébként is a hátráltató mozzanatok állnak. A háború és békét két mondatban össze lehetne foglalni, de az Anna Karenina is csupán arról szól, hogy a főszereplő beleszeret valakibe, aztán a vonat elé veti magát. Mi tehát egy klasszikus kísérletbe fogtunk. A teleregény azért klasszikus, mert mi is hátráltatni fogjuk a végkifejletet, és azért kísérleti, mert modern médiumot használunk.

A történet egyik szála egy gólyatáborban megerőszakolt lányról szól. A továbbiakban is vissza fognak köszönni napjaink eseményei?

Persze. Krónikások vagyunk, és aktuális, hétköznapi történeteket szeretnénk elmesélni, mert azokat tudja átélni az olvasó. Ugyanígy volt ez a klasszikusoknál is. Fielding például a Tom Jones történetébe az 1745-ös jakobita felkelést szövi bele. Mi semmi rendkívülit nem akarunk csinálni: az új médiumban is a regényírás jól bevált szabályai szerint próbálunk érvényesülni.

Ketten írják a regényt, de hogyan fésülik össze a szöveget? Ki alkalmazkodik kihez?

Őszintén szólva fogalmam sincs. Ha biztosra mennénk, akkor nem teleregényt írnánk. Lehet, hogy Kelecsényi László folytatja az én első részemet, de az is lehet, hogy a következő fejezetet is én írom, és a harmadik epizódot jegyzi majd a szerzőtársam.

De mégis hogyan lesz így egységes stílusa a szövegnek?

Tudja mit? Nem lesz egységes. Gondolja, hogy Dickens-nek egységes volt a stílusa? Dehogy. Amikor szorította a határidő, akkor nagyon rossz volt a stílusa, amikor nem várta ennyire a kéziratot a nyomda, akkor jobb. Amikor gyerekzsivaj vonta el a figyelmét, akkor rossz volt a folytatás, amikor a szeretőjével volt, akkor jobb.

Mit gondol, mennyiben alakíthatják át az ilyen és ehhez hasonló rejtvényregények az olvasás kultúráját?

Valamennyire biztosan át fogják alakítani, mert az emberek a frissességre és az érdekességekre vágynak. Elég csak szétnézni a különböző portálok fórumhozzászólásai között. Akármennyire is tagadjuk, ez egy új világ. Rejtelmesen össze vagyunk kötve kedvesekkel és undokokkal, pökhendikkel és exhibicionistákkal, mindenféle emberrel, és ettől nagyon jó. Engem egyáltalán nem zavar, ha lehülyéznek.

Az olvasás előbb volt közösségi élmény, s csak azután lett magányos, intim tevékenység. Úgy tűnik, ez ismét változóban van. Mi lehet ennek az oka?

Az emberek társaságra vágynak, mert a modern élet atomizál, és elszakítja őket egymástól. Hosszan tartó élettársi viszonyokról, nemi identitásválasztásokról, nagy mobilitásról van szó, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek nem egyetlen szakmát művelnek egy életen át, hanem tizenötöt. Át kell programozniuk magukat, ez a modernitás.

Budapestről Londonba, Londonból Zimbabwébe, Zimbabwéból nem tudom, hová költöznek, ez mindenképpen elszakítja az embereket egymástól. A közösségi olvasás viszont egyesítheti azokat, akik állandóan mozgásban vannak.

Azokkal is megszerettetheti az olvasást egy ilyen teleregény, akik egyelőre nem kaptak rá az ízére?

Ezt nem hiszem, ez a félig-meddig beavatottaknak szól, akik már benne vannak a játékban. Ahhoz, hogy valaki bekapcsolódjon ebbe a játékba, valamilyen szinten műveltnek, tájékozottnak és olvasottnak kell lennie, de ez nem nagy baj. Nem hiszem, hogy mindenki érett az olvasásra. Nem mindenkinek való, ebbe bele kell nyugodni.

Az olvasás az évszázadok során folyamatosan csak terjedt, de nem lepne meg, ha a jövőben visszaszorulna. Ugyanakkor azt is érdemes észben tartani, hogy az internet alapjában véve az írásos kultúrát szolgálja, hiszen a használatához betűvetőnek kell lennünk. Vegyes a kép, nem dőlt még el a harc, de optimista vagyok.