Az interjú röviden:
Hány helyről utasítottak vissza?
Szinte mindenhonnan, televíziók és rádiók egyaránt elutasítottak, vagy egyáltalán nem válaszoltak. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy nem értették a Parfüm mondanivalóját. Nem látták benne az értéket, és akkor egy kicsit el is keseredtem. Egyedül a Jazzy rádión lehetett hallani, ők nyitottabbak erre a fajta zenei világra. Itthon a klipre sem volt érdeklődés, a Viva le sem adta.
A Viva televíziónál mi volt az indok, miért nem játszották?
Nem illik a csatorna profiljába, röviden ezt a választ kaptuk. De a nagy rádiók sem fogadták be, csak a vidékiek. Nem akarok megbántani senkit, de a két hazai nagy rádió például nem állt a dal mellé sem a nemzetközi siker előtt, sem utána.
De gondolom ez megváltozott, miután a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerültél.
Januárban bevontunk egy fiatal magyar lányt a projektbe, aki művészeti menedzsernek készül a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Vele indítottunk el egy nemzetközi reklámhadjáratot. Gyakorlatilag háromsoros e-mailt küldött ki több nemzetközi portálnak. Ezután lavinaszerűen indult el a dolog. Állandóan telefonos interjúkat adtam, köztük a CNN-nek és a Good Morning America című reggeli televíziós show-műsornak. Hihetetlen volt az egész, fel sem tudtam fogni. Ezután a hazai megítélés is változott.
Egy amerikai egyetemen is voltál kinn, ahol a Parfüm klipje kapcsán előadás-sorozatot is tartottál. Miért hívtak meg?
A New York-i Hofstra Egyetemről jött a felkérés, hogy adjak koncertet az egyetem auditóriumában, és tartsak előadást négy osztályban. Sokkoló volt számomra, hogy leteszem a lábam New Yorkban, és elmegyek egy amerikai egyetemre előadást tartani, ahol az amerikai diákok ismerték a klipet, a nagy részük pedig a dalszöveg ismerete nélkül is értette, hogy miről szól maga a dal. A videó kapcsán a Facebook is szóba került, hogy a mai fiatal lányok mit ki nem posztolnak csak azért, hogy feltűnést keltsenek. Ma minden a külsőségekről szól.
A Wars for Nothing című dallal fogod képviselni hazánkat Bécsben, aminek szintén erős a mondanivalója, bár a te dalaidra általánosságban is jellemző a szövegcentrikusság. Miért ezt a dalt választottátok?
A Wars for Nothing nem a versenyre íródott dal, hanem a tavaly októberben megjelent All Is One Is All című nagylemezem egyetlen balladája. Az albumon vannak olyan dalok, amelyek közelebb állnak hozzám, például az Utazom című dal, ami az unokaöcsémről szól, de az nem versenydal.
Nem árulok el újat azzal, hogy azért jelentkeztem a műsorba, mert meg akartam nyerni, nem pedig a médiafigyelem miatt, és ez a dal kiválasztásánál is fontos szempont volt. Mindenképp olyan dalt szerettünk volna, amely méltón tudja képviselni az országot, és értékes üzenetet közvetít.
A másik szempont az volt, hogy angol nyelvű legyen, hogy Európa is megértse. Ez a dal, azt hiszem, alkalmas arra, hogy eljusson a szívekig.
Legutóbb Wolf Katival beszélgettünk az Eurovízióról és a műsorról. A vele készült interjúban elmondta, hogy a hazai válogató lényegében lehetőséget teremt arra, hogy megmutasd a nagyközönségnek a legújabb dalodat.
Valóban. Ezzel nincs semmi baj, de nekem nem ez volt a célom. Azért neveztem be a műsorba, mert meg akartam nyerni a válogatót. Végig ezzel az erős hittel versenyeztem.
Kati nyíltan kimondta, hogy az Eurovíziót egy giccses popfesztiválnak gondolja. Erről mi a véleményed?
Igaza volt, és örülök neki, hogy ezt kimondta. Az Eurovízió egy hatalmas gépezet, tele látványelemekkel és tűzijátékkal. De a zeneiparban is megfigyelhető egy ilyen hullám, a show-orientáltság, ami nem feltétlenül jó dolog.
Mégis, akkor miért akarsz részt venni rajta?
Fontosnak tartom, hogy minél több emberhez tudjak szólni a zenémmel. Hiszek a zene változást elindító erejében, ezt már a Parfüm kapcsán is erőteljesen megtapasztaltam, és a Wars for Nothing kapcsán is ezt érzem. Szerintem az Eurovízión kell, hogy olyan produkció is legyen, mint az enyém, és talán elindulhat a lassú változás a minőség felé azon a színpadon is.
Az utóbbi években, ha a magyar előadókat nézzük, azok értek el jó helyezést, akik keveset áldoztak a show-ra és a látványvilágra. A produkciódra is az egyszerűség a jellemző, de Rúzsa Magdi például túl provokatívnak tartotta a hátteret. Fogtok-e változtatni, illetve tudjátok-e már, milyen lesz a produkciótok?
Egyetértek Magdival, le fogjuk cserélni a hátteret, Bécsbe nem fogunk olyan feliratokat vinni, mint ami a műsorban is látható volt. Már a döntőre szerettük volna teljesen kiiktatni a feliratokat, csak nem jutott rá elég idő. Fontos szempont, hogy a produkciónak azokat az elemeit, amik a sikerhez kellettek, megtartsuk. Olyanokra gondolok, mint az egyszerűség, letisztultság és puritánság. Az emberek lelke elfáradt a sok szemfényvesztéstől és talán ezeknek a dolgoknak ma nagyobb értéke van.
Az is fontos, hogy hitelesnek kell maradnom, hiszen a dalomnak van egy olyan üzenete, ami pengeélen táncol. Kivágott, csillogó ruhában, nagy látványelemekkel már nem lennék hiteles.
Kinek a dalát tartottad volna még alkalmasnak arra, hogy képviselje az országot?
Senkin nem láttam azt az elhivatottságot, amit magamban éreztem, de akinek a dalát alkalmasnak tartottam volna arra, hogy képviseljen minket, az a Szabó Ádámé volt. Nagyon ízlésesen és igényesen volt felépítve a dala, de Ádám még nagyon fiatal, pár év múlva viszont be fog érni, úgy, ahogy a Passed is.
Milyen érzés volt a Spoonnal ott állni a döntőben?
Vicces és meglepő fordulat volt. Nem gondoltam volna, hogy bejutnak a négybe.
Nyerni mentél a hazai válogatóra. Ez a fajta magabiztosság kitart az Eurovízióra is?
A magabiztosság nagyon kell ehhez a szakmához. Most az a nagy feladatom, hogy lelkileg egyben maradjak. Minden egyes szombaton úgy álltam ki a színpadra, és úgy csináltam végig ezt a versenyt, hogy másnap tükörbe tudjak nézni.
Azt is felmértem, mi történik, ha nem én nyerem meg. Elfogadtam volna. Bécsben is az a dolgom, hogy a tőlem telhető legjobb tudással, ugyanilyen tisztán és szépen elvégezzem a feladatomat. Ha ez beválik, akkor örülök, ha meg nem, akkor is úgy fogok hazajönni, hogy nem hoztam szégyent sem magamra, sem pedig az országra.