Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mennyire vagy elégedett a huszadik hellyel?
Most, hogy eltelt azóta egy fél nap, és elemeztük a fellépést, azt mondhatom, hogy nagyjából elégedett vagyok. Egy kicsivel jobb helyezésre számítottam, de tudtam, hogy olyan dallal indulok, ami abszolút kilóg a mezőnyből, mert nem pörgős buliszám, és nem egy szerelmes ballada. Bár végig határozott és eltökélt voltam, azért én is kisebb csodának éreztem, hogy bejutottunk egy ilyen dallal a döntőbe.
Hogy sikerült az előadás a döntőben?
Abszolút jól ment, végig tisztán énekeltünk, ami nem mindenkinek jött például össze. A Wars for Nothingot nem az Eurovíziós Dalfesztiválra írtuk, hanem a második lemezem egyik dala, amiről úgy gondoltuk, hogy méltó módon képviselhetné Magyarországot, ami szerintem működött is. Értékes számnak gondolom, fontos üzenettel, a helyezés pedig másodlagos. Érdekes egyébként, hogy a franciáktól talán most először kapott Magyarország pontot.
Mennyire számít az Eurovíziós Dalfesztivál egyben zenei vásárnak is? Nem sürögtek producerek, kiadói emberek körülötted?
Nem éreztem, hogy az lenne. Rengeteg interjút adtam, nagyon sokan gratuláltak az előadásaink után, vittünk rengeteg promóciós anyagot is, ahogy mindenki más is, és fűnek-fának osztogattuk, de nem éreztem azt, hogy vásárként működne a dalfesztivál. Ez lehet, hogy azért is volt, mert mi egy kicsit kilógtunk a dalunkkal a szerelmes balladák közül. Az Eurovíziósnak hatalmas reklámértéke van, Kállay-Saunders András vagy Wolf Kati számát a mai napig játsszák külföldön is.
Neked voltak kedvenceid?
A belga fiút imádtam a leginkább, vele többször is beszélgettük, a fellépés után is bejött hozzánk gratulálni. Friss, modern számmal indult, aminek a megírásából ő is kivette a részét. A svéd srácot viszont én annyira nem kedveltem. Azt persze elismerem, hogy az átlagnál jobb számot hozott, de előadóként nem fogott meg. Azokkal barátkoztunk, akiket hozzánk hasonlónak éreztünk, akik mondjuk alázatosan álltak zenéhez. Ilyen volt ugye a belga fiú is, de az észt páros is.
Milyen volt az idei mezőny? Utólag te is egyetértettél Wolf Katival, aki az interjúnkban giccsfesztiválként jellemezte az Eurovíziót.
Voltak nagyon középszerű dalok, de idén több jó szám került a döntőbe, mint az elmúlt években. Úgy érzem, hogy az emberekben is egyre erősebb az igény, hogy minél jobb dalokat hallgassanak. Megint csak a belga fiút tudom felhozni, aki egy ilyen dallal korábban a döntőbe is csak kínkeservesen jutott volna be, most pedig a legjobbak között végzett. Elindult valami változás, amihez remélem, én is hozzá tudtam tenni a Wars for Nothinggal.
A magyar zenehallgatók körében is elindulhatott a változás? Ők is a belgákat tették az első helyre.
Tök büszke voltam, hogy őt tartották a legjobbnak. Szerintem Magyarországon is jó irányba haladnak a dolgok, legalábbis a zenét illetően. Manapság minden héten el lehet menni egy jó koncertre, profi dalszerzőink és szövegíróink vannak, és bőven van kereslet is a minőségi dalokra. Rengeteg kincsre lehet lelni, még ha ehhez néha el is kell távolodni a mainstream rádiós világtól.
Most, hogy a részese voltál, és belülről is láttad, változott a véleményed az Eurovízióról?
Az biztos, hogy rangos fesztiválról van szó, ha nem is feltétlenül zenei értelemben. Rengeteg ország vesz részt rajta, ami komoly diplomáciai találkozót eredményez. A legtöbb országban hatalmas kultusza van. Nagyon durva volt például látni, hogy tényleg mennyi és milyen lelkes embert vonz. A koncertcsarnok mindig tele volt a legkülönbözőbb emberekkel. Tök nagy élmény volt, az biztos, mindig integettem én is, ha magyar zászlósokat láttam.
Milyen tippet adnál annak, aki a jövőben elindul a versenyen?
A legfontosabb, hogy önazonos, hogy hiteles legyen, és persze nem árt, ha pörgősebb számot választ. Mi végig önazonosak tudtunk maradni, és úgy éreztük, hogy emiatt végig nagyon jó volt a megítélésünk. Itt a fesztiválon tényleg nagyon szerettek minket, mindig kedvesen fogadtak, bárhova is mentünk, bármit is csináltunk. Nem szeretnék előadókat mondani, de azért több olyan fellépőt is láttunk, akik nem magukat hozták, és alul is teljesítettek.
Megviselt, hogy többen is kritizálták a dalodat? A média a svédeket tartotta fő esélyesnek, abból ti mennyit éreztetek?
Többnyire a magyar újságok kritizálták a dalt. Nekem, hogy őszinte legyek, nem volt időm azzal foglalkozni, hogy ki mit gondol a Wars for Nothingról, nem is tudtam volna mit kezdeni vele. Fél év kemény munkája volt a fellépésben, bár ezt lehet, hogy csak az tudja értékelni, aki egyszer már keresztülment mindezen. Mi szinte nulla forintból csináltuk meg a fellépésünket, a svédek viszont rengeteg pénzt tettek bele, külön technikát használtak, amit Bécsbe hozattak.
Mik most a terveid?
A verseny után hatalmasat buliztunk, csak egy-két órát aludtam, úgyhogy először kipihenem ezt. Hamarosan elkezdődik a fesztiválszezon, szerencsére nyárra és őszre is sűrűn le vagyok kötve. Nagyon szeretek koncertezni, úgyhogy már nagyon várom ezt az időszakot. Ezenkívül lehet, hogy összejön még egy New York-i fellépés is, azt is nagy erőkkel szervezzük most.
