A Neoton Família többet jelent a retrónál

Csepregi Éva interjú 2015 május 13-án

A Neoton Família az egyik legsikeresebb rendszerváltás előtti együttes volt, amely behozta a diszkót Magyarországra. A zenekar történetét viszont nagyban meghatározta Erdős Péter, az együttes menedzsere, aki a Hanglemezgyár vezetője volt, és egyedül döntött arról, hogy ki kaphat lemezt. Csepregi Évát, Erdős egykori barátnőjét, a zenekar énekesnőjét kérdeztük az összeállásról, hogy mit tanultak Erdőstől, és hogy mit gondol a mai popzenéről.

• Egy súlyos betegség hozta össze újra a zenekart a '90-es feloszlás után.
• A Neoton Família diszkós zenéje egy egész korszak nyitánya volt.
• Az együttesnek voltak sikerei külföldön, de utólag sem tűnik reálisnak a világsztárság.
• Erdős Pétertől sokat tanult a zenekar, kitalálta például, hogy mi áll jól nekik.
• Mintha kevesebb jó dalszerző és szövegíró dolgozna Magyarországon napjainkban.

Csepregi Éva a Mi Velencénk nevű fesztivál bemutatkozásán Fotó: Szabó Gábor - Origo

Majdnem húsz éve, 1998-ban álltak újra össze. Miért hozták akkor ezt a döntést?

Amikor Jakab Gyuri ['72-től az együttes billentyűse és dalszerzője] nagyon beteg lett, megfogadtuk az ágyánál: ha meggyógyul, azt egy közös koncerttel fogjuk megünnepelni. Sajnos 1996-ban elhunyt, de két évvel később György napon mégis összeálltunk, hogy adózzunk az emlékének. A Neoton Famíliától is úgy akartunk elbúcsúzni, hogy magunk mögött hagyjuk a feszültségeket, a feloszlás körüli hajcihőt, és utoljára még színpadra állunk együtt. A felvételeknek és a képeknek köszönhetően Jakab Gyuri is velünk tudott lenni ezen a koncerten.

Hogyan jutottak arra, hogy mégis folytatják?

Akkor elindult valami, és éreztük, hogy ezt nem kéne abbahagyni, még ha kicsit változik is a felállás. Mi hárman Végvári Ádámmal és Baracs Jánossal [gitáros és basszusgitáros] mindenképp folytatni szerettük volna, Pásztor Lacinak [a Neoton alapítója] viszont ott volt már a Magneoton, ő a szakma üzleti részében mélyült el. Aztán teltek múltak az évek, voltak telt házas koncertjeink.

Tiszaújvárosban például felléptünk a Boney M-mel,

a következő évben pedig Demjénnel is koncerteztünk.

Az évek tehát igazolták, hogy érdemes volt összeállniuk?

Az egyik legfontosabb mérföldkő a 2005-ös Népstadionos koncertünk volt. Oda 40 ezren jöttek ki, a koncert is nagyon jól sikerült. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy mi hárman együtt maradunk, és ekkor szegődött véglegesen mellénk két zenész, a Lukács házaspár is [László gitározik, Andrea énekel]. A fiam, Dávid akkor még nagyon kicsi volt, de úgy alakult, hogy néhány évvel később már ő dobolt nálunk. Vele kicsit meg is újulhatott a zenekar, megvannak a saját rajongói, megdolgozik a dobszólóival a sikerért, úgyhogy ő is itt ragadt nálunk.

A nosztalgia jó dolog Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mennyire tartja hízelgőnek, amikor a retrohullámot emlegetik?

A retro, a nosztalgia szerintem nagyon hízelgő dolog, egyáltalán nem tartom pejoratívnak a kifejezést, hiszen én magam is tisztában vagyok azzal, hogy ezek a dalok mikor születtek. Azt gondolom, mindez csak részben szól az együttesnek. A Neoton Família-dalok mérföldkövet jelentettek a hazai stúdiótechnika fejlődésében, a hangzásvilágban, új utat mutattak a régebbiekhez képest. Egy korszak nyitánya volt, így egy egész korszak iránt érzett nosztalgiát kielégíthetnek a koncertjeink.

A külföldi karrier visszanézve mennyire tűnt reálisnak?

Kezdetektől kapiskáltuk, hogy csatákat ugyan nyerhetünk, de a háborút soha. A nyolcvanas évek első fele ennek ellenére nagyon pezsgő és sikeres időszak volt: '79-ben többedmagunkkal kijutottunk Cannes-ba a MIDEM nevű zenei vásárra, ott találkoztunk a japán EMI egyik menedzserével, aki a fejébe vette, hogy befuttat minket az országban. Ezzel egy időben egy spanyol menedzser is felkarolt minket,

így két országban egyszerre indult be a karrierünk.

A Távol-Keleten ezután minden évben megfordultunk. '83-ban még

a Yamaha-fesztivált is megnyertük.

A japán menedzserünknek kiváló kapcsolatai voltak a koreai piacon, így ott is meg tudtunk jelenni. '86-ban voltunk kint először. Akkor még nem volt diplomáciai kapcsolat a két ország között, azért mehettünk, mert itthon úgy tudták, Japánba megyünk. Végül még nagykoncertet is adtunk. A feloszlással mindez hamar véget ért.

Erdős Péter sokat segített a zenekarnak Fotó: Szabó Gábor - Origo

Egy korábbi interjúnkban azt mondta, hogy Erdős Péternek [a Hanglemezgyár vezetője, a zenekar menedzsere, és Csepregi Éva barátja volt] nehéz volt meggyőznie a zenekart, hogy ért a menedzseléséhez. Miért?

Egy zenész csak zenésszel tud beszélgetni, és bosszantja, ha valaki olyan kezd magyarázni neki, aki nem zenél. Idővel persze mindenki számára kiderült, hogy nagyon sok mindenen múlik egy zenekar sikere. Nemcsak az számít, ki milyen ügyes zenész, hanem az is, hogy milyen előadó, milyen a stílusa, és milyenek az együttes szövegei. Erdős Péter nagyon sokat segített nekünk, hogy rájöjjünk, milyen zene áll jól nekünk, mert előtte meglehetősen eklektikus volt a Neoton Família repertoárja. Elmagyarázta nekünk, mi kell ahhoz, hogy valaki egy apró országban nagyon sikeres legyen akkor is, ha a diszkó stúdiótechnikához egyébként nincs elég pénzünk.

Milyen ötletekkel állt elő?

Ő találta ki, hogy élőben játsszunk rockosabban, az albumokon viszont adjunk bele mindent a diszkós vonalból. Végigkísérte a próbáinkat is. Rengeteget próbáltunk közönség nélkül, hogy ne essen szét az előadásunk.

Azon dolgoztunk, hogy színpadon minden rögtönzésnek tűnjön, miközben tudtuk, hogy mikor hova kell néznünk.

Mindig elmondta, szerinte mi lehet hatásos, és a javaslatok nagy részét beépítettük az előadásunkba. Nekem mindig hatalmas segítséget jelentett, ha egy rendező vagy egy énektanár rávilágított, mi áll jól.

A popzene lehetett volna akár eszköz is, hogy a politika maga mellé állítsa az embereket.

A Neoton Família soha nem volt eszköz, soha nem szolgált propagandacélokat. Kétségtelenül életérzést közvetített, de nekünk ehhez nem kellett megjátszanunk magunkat. Péter ötlete volt az is, hogy a szövegek rólunk szóljanak, mert így tudunk csak hitelesen szerepelni, általában tehát csak magunkat kellett hoznunk. A dalokban a mi életünk lenyomata hallható. Azért is működhet most retróként, mert akik meghallgatják ezeket a dalokat, az egész korszakot felismerhetik bennük.

Hiányzik a mondanivaló a mai popslágerekből Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mit gondol a mai magyar előadókról?

Nekem továbbra is a popzene a szívügyem, ami nem jelenti azt, hogy mást nem szeretek. A fiatal előadóknak egész más feladatokat kell megoldaniuk, mint nekünk, máskép is nyúlnak a dalokhoz, másképp használják a hangjukat. Sárosi Katiéktól a harmadik generációt képviselő Neoton Famíliáig remélhetőleg sikerült azért megágyaznunk nekik, és fel is tudnak használni ezekből valamit. A popzene többek között a mondanivalóról szól, én egy kicsit ezen a téren tennék hozzá a maiakhoz.

A fiatalabb előadóknál gyakran nem könnyű megtalálni a mondanivalót. Régen mindenki egy alkotóközösséghez tartozott. Az sem véletlen, hogy Horváth Attila [legendás dalszövegíró] nem írt mindenkinek, csak azoknak a kiválasztottaknak, akikre rá tudott hangolódni.

Manapság viszont mintha kevesebb lenne az olyan zeneszerző, szövegíró, akik rá tudnak vagy akarnak hangolódni az előadókra.

Ez is egy ok lehet, miért működik olyan jól a retro: még mindig erősen tart az a fonál, ami egykor ezekből az együttműködésekből szövődött.

Kezdődik a fesztiválszezon, felpörög ilyenkor a Neoton Família körül is az élet?

Igen, nagyon sok koncertünk van idén. Eleve jól indult az év, február 20-án zsúfolásig megtöltöttük a SYMA-csarnokot, ami megadta a lendületet. Egy kicsit változtattunk is, új látványt viszünk magunkkal, ami remélhetőleg még jobban feldobja a koncerteket. A közönség persze a régi számainkat szereti a legjobban, emiatt aztán mindig vannak kisebb viták az együttesen belül. A műsor háromnegyed része lényegében adott, de én szeretném úgy alakítani, hogy minél több olyan dalt mutassunk meg, amit kevésbé ismernek.