Felvesszük a harcot a politikusokkal

Az év legjobb magyar keményzenei lemezét eddig a Southern Oracle adta ki, aminek alapítója és énekese legnagyobb meglepetésünkre régivágású hardcore eszméket vall. Kókai Barnabással beszélgettünk arról, hogy 2015-ben mit tehet egy hardcore-os, hogy állnak a világhoz, hogy állnak a politikusokhoz, lehet-e még fejleszteni a műfajt. Ha mi lányos apák lennénk, tuti hardcore-os pasit szeretnénk a lányunknak.

• A magyar hardcore világhírű volt, manapság viszont egymást köpködik a zenekarok.
• Minél hitelesebben tudja egy hardcore zenekar közvetíteni az üzenetét, annál jobb.
• Nem állnak egyik párt mellé sem, mert az ország vezetőiben nap mint nap csalódniuk kell.
• Az egyik legfontosabb dolog az életükben, hogy mindent megtegyenek a változásért.

A magyar hardcore világhírű volt Forrás: Origo

A magyar elektronikus zene nem áll rosszul a nagyvilágban, a hardcore-ral mi a helyzet?

A Newborn régen világszinten elismert volt. Amikor az ausztrál Parkway Drive még nem érdekelt senkit, játszottak velük, és azóta is mindig megkeresik őket, ha a környéken járnak. Többször is elmondták, hogy mekkora megtiszteltetés nekik, hogy velük találkozhatnak, miattuk csinálják azóta is. Most viszont sehol sincs a színtér a széthúzás miatt.

Hol tartotok ti?

Sokat koncertezünk itthon, és túl vagyunk két európai turnén is. Tavaly nyáron felléptünk például egy szlovákiai szabadtéri fesztiválon, ahol elég nomád körülmények voltak: az erdő közepén volt egy táncház, körülötte pedig faházak, ahol pörköltet főztek és borozgattak az emberek. Arról volt szó, hogy ha esik, akkor bemegyünk a közeli ifjúsági házba.

Természetesen szakadt, viszont a házba mégse mehettünk be. Üvegfalak is álltak bent, és féltek, hogy széttört volna, mert a zenénkre elég hevesen táncolnak az emberek.

Úgy voltunk vele, hogy ha már eljöttünk, akkor csináljunk is valamit. Az összes erősítőt betoltuk a színpad legvégébe, felhívtuk magunkhoz az embereket, és hatalmas buli kerekedett. Volt, hogy kijött egy libanyáj is, ami fesztivál idején kívül a színpad körül tengődhetett, hogy megnézze, mi van a területükkel. Ilyen körülmények között is sokat játszunk, de szeretjük.

Minek köszönhető a keményebb megszólalásotok? Változott közben az ízlésetek?

Több mint hat éve csináljuk ezt a zenekart, ennyi idő alatt természetes, hogy változik az ember: egyre tágabb lesz a zenei ismerete. Egyre több impulzus ér minket is, és ezeket nyilván beleszőjük a zenénkbe. Az együttesen belül egyébként volt, aki kezdettől fogva inkább a metál felől közelített a zenénkhez, volt, aki a hardcore felől.

Hogy születnek a számok?

Szét vagyunk szóródva az országban. Bodócsi Imre például, a fő dalszerzőnk makói, de Szegeden dolgozik és Budapesten tanul. Hétvégente tudunk csak összeülni és próbálni. Hét közben úgy oldjuk meg, hogy ha otthon ír egy témát, akkor azt átküldi, én pedig írok hozzá szövegeket, amit persze visszaküldök, így folyton ösztönözzük egymást.

A legfontosabb a mentalitás Forrás: Origo

Tudtátok, hogy mi fog kisülni belőle?

Ez az első olyan kislemezünk, amikor pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Az előző albumunkon nagyon sokat dolgoztunk, de közben voltak sajnos a tagcseréink, és emiatt nagyon elhúzódtak a felvételek. A mi részeink megvoltak, de mialatt minden a helyére került, mi ketten Imrével már régen ezen a lemezen dolgoztunk.

Nekem úgy tűnik, mintha ez valójában egy számnak készült volna.

Több különálló dalkezdemény maradt még a nagylemez készítése után. Amikor azokat elkezdtük kipofozni, egyszer csak azt éreztük, hogy ez egy nagyon masszív dolog lesz. Valóban azt akartuk, hogy zeneileg és szövegileg is egy komplex, nagyon összekapcsolódó valami legyen az egész kislemez. A végén daraboltuk csak négy számmá.

A hardcore alakulása

A hardcore valamikor a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején alakult, legismertebb letéteményeseinek a Bad Brainst, a Black Flaget, a Dead Kennedyst vagy a Minor Threatet szokás tartani, de nem lehet határozott vonalat húzni, hol és mikor vált el a punktól. Elvileg gyorsabb, hangosabb és keményebb a punkzenénél. Főbb központjai Los Angelesben, Washingtonban és New Yorkban voltak (később aztán Nagy-Britannia különböző városaiban is erős lett). A dalokban általában sokat politizáltak, mindenkihez és mindenhez volt egy kellemetlen szavuk - hol ironikusan és viccesen, hol tényleg dühösen és zaklatottan. A hardcore koncertek pedig jellemzően elég vadak voltak. Aztán ahogy jött, úgy tűnt el, illetve hígult fel. Azóta is millió hardcore alműfaj van a zenében.

Természetes felnövési folyamat, hogy egy hardcore zenekar a metál felé fordul?

A legelején én Cro-magsot és hasonló őshardcore zenekarokat hallgattam, Imi pedig főleg régi Metallicát és Slayert. Valószínűleg egymásra is komoly hatással voltunk, és ez valahogy így keveredett. Ahogy fejlődünk, úgy próbáljuk minél inkább egésszé formálni a zenénket, ehhez pedig technikai fejlődés is társul, ami a hardcore-ban nem számít, a metálban viszont igen.

Mi a fő a hardcore-ban?

A szöveg, a mentalitás. Ez inkább attitűd, egy életstílus. Minél hitelesebben közvetíti egy hardcore együttes az életstílust, annál jobb zenekar is. Szerintem ez a legfontosabb még mindig ebben a hardcore-dologban: hogy legyen mondanivalója. A zenekar csak egy felület, amin keresztül ezt el tudjuk juttatni az emberekhez.

Mi a ti üzenetetek?

A Southern Oracle egyik legfőbb indíttatása, hogy életben tartsa a hardcore-felfogást. Régen ez az összetartozásról szólt, arról, hogy az emberek összeverődtek, és amit nem lehetett, azt is összehozták. Sajnos ez ma már nem így működik, inkább széthúznak az együttesek, főleg itthon. Ha valaki csinál valamit, a többi rögtön elkezdi őt támadni.

Nem csak sodródunk az árral Forrás: Origo

Oké, mitől lennétek ti jobbak?

Nem tartunk magunkat jobbnak, mondok viszont egy példát. A Foo Fighters úgy hozta ki az előző lemezét, hogy egy sorozatot is forgatott mellé. Ebben minden számot más, a zenében meghatározó városban vettek fel, a felvételek mellett pedig felkutatták az összes fontos embert az adott színtérről, hogy meginterjúvolják őket, hogy élték meg az adott korszakot.

Azok az egyórás dokumentumfilmek olyanok, mint egy-egy zenei történelem óra, ami minden stílusra kitér a jazztől a punkon át a hardcore-ig. Világos volt, hogy az együttes tagjai szeretik a zenét és ami mögötte van. Valami ilyesmit szeretnénk mi is közvetíteni: szeretnénk megmutatni, hogy ez arról szól, hogy próbálunk együtt haladni, nem pedig csak sodródunk az árral.

Ti is a fogyasztói társadalom ellen vagytok?

Abszolút. Amikor tizenegy-két évesen elkezdtem koncertekre járni, akkor se volt már kérdés, hogy kifizessem-e a belépőt vagy sem, mert tudtam, hogy ezzel a zenekart támogatom. Az emberek többsége viszont mindig az árakat vizsgálgatja és a fejét vakarja - legyen szó bármiről.

És hogyan viszonyultok a politikához?

Egyik párt mellett sem foglalunk állást. Ahogyan ezt az évek során, az ország különböző pontjain élve megtapasztaltuk és tapasztaljuk: a vezető pozícióban lévő emberek és csoportok - akár politikai, akár vallási szervezetek - a legritkább esetben veszik figyelembe az emberek érdekeit. Nap mint nap kell csalódnunk az ország vezetésében.

Egyszerre dühösek és elkeseredettek Forrás: Origo

Ami a zenei oldalt illeti: a kormány ellehetetleníti a hozzánk hasonló együttesek létét, ugyanis megvonja a támogatásokat, a pályázatokat pedig előre lezsírozzák. De mi, az underground világ felvesszük ellenük a harcot és önerőből, a zenekar fenntartása mellett igyekszünk civil szerveteknek is segíteni, adományozni és támogatást nyújtani.

Az ep hangvétele inkább elkeseredett vagy dühös?

Igazából mindkettő. Arról szólnak az ep szövegei, hogy manapság az emberekből eltűnt a szeretet, ettől pedig befagyott a világ. Mi vagyunk a címben is szereplő icebreaker, azaz jégtörőhajó hajó, ami próbálja áttörni ezt a közönyt. Akik vevők erre a dologra, azoknak itt a kis közösségünk.

Oké, mi választ el titeket egy hippi bandától vagy egy lakógyűléstől?

Az, hogy megteszünk mindent, ami az erőnkből kitelik, hogy változtassunk. A legutóbb például a ghostchantes barátaink az egyik próba után egy sérült kutyát találtak az út mellett. Megálltak, hogy bevigyék a kórházba, azonban egy kisbusz lassítás nélkül elütötte az állatot pedig az egyikőjük az úton állva integetett is neki, hogy vigyázzon. Éppen csak arrébb tudott ugrani.

Ezután terveztem néhány pólót, összeálltunk, és eladtunk belőle egy csomót, amiből össze is jött több mint 200 ezer forint. Az elgázolt kutyának ugyan nem tudtunk már segíteni, de az összeget felajánlottuk egy állatmenhelynek. Most pedig itt ülök és az állatvédelemről beszélhetek. Ha csak egy emberhez is eljut az üzenetünk, mert született nálatok egy hízelgő kritika, akkor megérte.

Ezt a zajos posztzenét lehet még folytatni, megújulhat a hardcore?

Tovább még biztos lehet bővíteni, mindig találnak valami műfajt, amivel korábban nem keresztezték még, de olyan már szerintem nem lesz, hogy valaki rácsap az asztalra, hogy: hú, ilyen még soha nem volt. De mondom: szerintem ez nem is baj, mert a hardcore csak másodsorban szól a zenéről, a legfontosabb a mentalitás.

Az együttes Icebreaker című ep-jét itt tudja meghallgatni: