Hoppá, rockzenétől volt hangos a Sziget!

Sziget 2015.08.13. Folals

Csütörtök délután és este az előző évtized egyik legfontosabb és legnagyobb indie együttese, valamint a 2010-es évek talán legkomolyabb indie zenekara lépett fel.

Egy meggyőző üvöltés Fotó: M. Schmidt János

A Foals karrierje 2008-ban indult egy matekos indie rock lemezzel, amitől ugyan nem voltak teljesen elalélva a kritikusok, arra azért elég volt, hogy felfigyeljenek a zenekarra, és betegyék a jövő nagy ígérete mappába. A Foals pedig kicsit kanyargós úton, de utólag, a koncertet látva, akár be is válthatja a hozzá fűzött reményeket. A játékos indie együttesből eddig úgy tűnt, hogy egy sima érzelgős rockzenekar lett, ezek után viszont már én is nagyon reménykedem.

Az utolsó albumok fogadtatása is meglehetősen vegyes volt, arra viszont megint felkaphatták az emberek a fejüket, hogy

az egyik jelentősebb zenei magazinban tavaly az év koncertzenekarának választották őket.

Elég sokan eljöttek Fotó: M. Schmidt János

Az élő fellépésre pedig rettenetesen büszke az együttes is, több interjúban is elmondták, hogy nem használnak például előre felvett alapokat, minden hang a színpadon születik meg a koncertjük alatt. A tavalyi voltos koncertet én ugyan kihagytam, de többen is azt mondták, nemcsak fesztivál, hanem az egész fesztiválszezon legjobb bulija volt.

Amit simán el is tudok képzelni, a Foals ugyanis tényleg nagyon odateszi magát élőben. A harmadik album legérzelgősebb, legtenyérbemászóbb dalai is elképesztően jól szóltak.

Alig néhány perce ment csak a koncert, az emberek már is ugráltak és a földhöz csapkodták magukat.

Ehhez mondjuk az is kellett, hogy az első album legvirgoncabb számaival kezdjék a bulit: a Balloons és az Olympic Airways úgy is kiválóan táncolható dalok, hogy valójában gitárcincogás az egész.

Megy a bulika Fotó: M. Schmidt János

Még az se tudta szétbarmolni a fellépést, hogy becsúszott a legdurvább baki, ami fesztiválon megtörténhet: elszállt a Nagyszínpad.

Ilyet hosszú évekkel ezelőtt láttam már egyszer a Szigeten, akkor a pletyka szerint egy ügyeskedő kínai büfésnek sikerült átvágnia egy főkábelt a standja alatt, ami a mostani A38 sátorral szemben állt. A sztori úgy volt teljes, hogy ezért rögtön tíz millióra vágták meg őket, de természetesen ebből mindent fenntartásokkal kell kezelni.

A frontember Yannis Philippakis úgy engedte el ebben a pillanatban a gitárját, hogy azt hittem, ezzel vége is a koncertnek, a Foals bejelenti, hogy soha többet nem jön Magyarországra, sőt fel is oszlanak. De hoppá, nem a világ egyik legjobb koncertzenekaráról lenne szó, ha nem tudtak volna profin visszatérni. Pontosan onnan folytatták két perccel később a számot, ahol az megszakadt, és úgy rákapcsoltak, hogy egy dallal később már ott tartott a buli, mintha le se kellett volna állnia.

Ez bizony egy stage dive Fotó: M. Schmidt János

Az egykor kisfiús hangon énekelő Philippakisből bizony komoly, érett férfi lett, aki bármikor képes egy tisztességes, érces ordításra, és bár mindenki nagyon élt a színpadon, Jack Bevan dobos még így is simán kitűnt közülük, ahogy a felszerelést verte. Úgy indultam el Foals-koncertre, hogy belenézek egy kicsit, toporgok a homokban és elpanaszkodom, hogy rockzene halott, a Foals is csak arra jó, hogy lányokat szédítsen. Ehhez képest néha már én is kikerekedett szemmekkel figyeltem.

Az este másik, általunk nagyon várt fellépője az Interpol volt az A38 színpadon, amiről viszont azt lehet tudni, hogy nem olyan erős élőben, már csak azért sem, mert a búskomor zenéjüket mereven állva, talpig feketében adják elő. Az amerikai együttesről általában azt tartják, hogy az első lemezük óta egyre gyengébb dolgokat adnak ki, nekem viszont semmi bajom nem volt a tavalyi El Pintorral sem, úgyhogy kíváncsian vártam, hogy fognak megszólalni élőben.

Úgy tűnik, hogy az Interpolnak is sikerült összeszednie magát, teljesen tisztességes koncertet adtak, túl sok nyomot sajnos még sem fog hagyni.

Viszonylag gyorsan sikerült beállítani a hangulatot az üzemi szomorúságra,

ami után egyedül a Rest My Chemistry jelentett elmozdulást. Nyilván még szomorúbb lett minden. Aztán gyorsan visszataláltak az üzemi hőfokra. Azért is sajnálom, hogy az új számok közül csak egyet-kettőt játszottak.