Itt hatalmas csókcsaták mentek

Sziget 2015.

Hatalmas csókcsaták mentek az Alt-J-re, de koncertnek kicsit azért kevés volt. 

Intimitás Fotó: Kozma Zsuzsi

Elég bevállalós volt a Sziget, hogy szerda estére az Alt-J-t tették be headlinernek. Nem mintha az Alt-J nem számítana hatalmas névnek, hanem azért, mert rendkívül intim, visszafogott zenét játszik, ami a Nagyszínpad fénytechnikájának ellenére sem tudja lendületbe hozni a fesztiválozókat. Nem is igazán kéne meglepődni azon, hogy nem működött a dolog, ráadásul

az a furcsa helyzet állt elő, hogy emiatt lehetetlen morogni bárkire is.

Az angol együttes szinte tökéletes koncertet adott, a Florence and the Machine-hez hasonlóan már-már bántóan tökéletesen szólt minden, még Joe Newman rajzfilmszerű hangja sem bicsaklott meg egy pillanatra sem. A számokat is kiválóan válogatták össze, a legjobb időközönként szólalt meg egy-egy nagyobb sláger, hogy felrázza egy kicsit az embert. A színpadkép pedig, ha épp nem tök sötét volt, akkor gyönyörűen nézett ki.

Beborít a sötétség Fotó: Kozma Zsuzsi

A kezdésnél kicsit szellősebben álltak az emberek, mint az előző napokban, könnyedén el lehetett sétálni akár a keverőpultig is. Ami láthatóan jól is jött, mert

a koncert első felében minden pár úgy érezte, hogy eljött a hatalmas ölelkezések ideje,

amibe jobb nem belelépni. Aztán ahogy haladt a koncert a forró ölelésekből kézfogós beszélgetések lettek, aztán meg csendes bámulás.

Az Alt-J 2012 csodás sikertörténete volt, a semmiből jött egy zenekar, ami olyan tökéletes albumot adott ki, hogy nem győztek hülyét csinálni magukból a kritikusok. Aztán az Alt-J elkövetett egy kezdő zenekarokra általában jellemző klasszikus hibát: kiadott egy második albumot. A This is All Yours sem volt persze borzalmas, de valahogy ebből már hiányzott a zenekar egyénisége, és szertefoszlott az őt övező mesevilág is.

Egy énekes rész Fotó: Kozma Zsuzsi

Ahogy haladt a koncert, ahogy csitultak a szenvedélyes ölelkezések, vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy

az Alt-J zenéje valójában mégiscsak a magányos ember zenéje.

Remek hangulatot varázsol, ha valaki bávatagon bámul ki a busz vagy villamos ablakán, miközben szakad az eső, és arra gondol nagyokat hümmögve, hogy akkor is ilyen idő volt. Hogy mi volt ez az esemény, az tulajdonképpen mindegy is.

És hát akárhogy is nézem, ha valakit, illetve valamit nagyon el lehet verni azért, mert az Alt-J nem működik élőben és társaságban, az az emberekben élő ősi és kigyógyíthatatlan ösztön arra, hogy rettenetesen sajnálják magukat. És ezért aztán,

végül is tök mindegy, hogy az Alt-J mikor, milyen színpadra kerül.