A művészt hosszan tartó súlyos betegség után szombat hajnalban érte a halál – tájékoztatta a Magyar Állami Operaház az MTI-t.
Sudlik Mária 1942. május 25-én született Budapesten. Énektanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémián végezte, ahol Sipos Jenő növendékeként diplomázott.
1967-ben Monteverdi Poppea megkoronázása című művének címszerepében debütált a Magyar Állami Operaházban. Bemutatkozása után hosszú évekig az intézmény vezető énekesnője volt,
szoprán főszerepek egész sorát formálta meg hitelesen, magas művészi színvonalon.
„A fiatal énekesnő líraibban oldotta meg első nagy feladatát. Hangjának szépségétől, muzikalitásának biztonságától és színészi szuggesztivitásától még sokat várunk” – írta róla Kertész Iván kritikus.
Verdi hősnőinek – Aida, Erzsébet (Don Carlos), Desdemona, Leonora (A trubadúr, A végzet hatalma) – megformálásával jelentős színpadi sikereket aratott, de emlékezetes alakításai között volt a Tosca címszerepe és a Figaro Grófnéja is.
Sudlik Mária vérbő humora, amelyre hangfajából, szerepköréből adódóan ritkán tudott építeni, de amelyet kivételes alkalmakkor mégis megcsillogtathatott, óriási élmény volt.
Offenbach Kékszakáll című „operamókájának” Boulotte-ja egyike volt e szempontból a pályafutása kivételes, nehezen utánozható csúcsainak. Maradjon meg így emlékezetünkben a nagyszerű operaénekesnő.
Szakmai pályafutását 1974-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1984-ben Székely Mihály-plakettel és érdemes művész címmel ismerték el.
Sudlik Máriát a Magyar Állami Operaház a saját halottjának tekinti.